A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Bényei Miklós: Könyves Tóth Mihály pályája 1849-ig

tájt keletkezett cikkeivel és prédikációval, ezúttal is kijelentette: munkásságában egyedül a Biblia az alap, a kiindulópont; a hitfelekezetek kölcsönös tisztelettel tartoznak egymás iránt; az állam és az egyház viszonyában az elsőbbség az államot illeti (kivéve a teológiát és az istentisztelet módját.)49Sokban rokon — szellemében mindenképpen — e beszéddel az, amelyet Komádiban, az új református templom felszentelésekor mondott. Talán itt fejtette ki legrészletesebben, hogy a társadalmi különbségek, ellentétek csak a hitben, az istentisztelet óráiban simulnak el, és hogy az egyházak közötti békesség a társadalom békéjét is előmozdítja.50

A komádi meghívás arról tanúskodik: Könyves Tóth Mihály híre túljutott Debrecen határain. Beiktatásakor tett ígéreteit betartotta; a városban olyan közkedvelt volt, hogy egyik életrajzírója szerint „mikor ő prédikált, a nagy templom is szűk volt a hallgatóságnak”.51 Szaporodott egyházi hivatalainak a száma is: előbb egyház- megyei, majd egyházkerületi pénztárnok, 1847-ben egyházmegyei tanácsbíró lett, 1843—44-ben az egyházkerületi főjegyzőt helyettesítette. Eközben alaposan megismerte környezete erényeit és gyarlóságait; innen merítette a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1845-ös számaiba névtelenül írt „Életképek a’ helv. hitv. tiszántúli egyházkerületből” c. sorozatának témáját. E korrajz egyrészt regényes keretbe foglalt szatíra, másrészt közbeiktatott értekezések sora. Szatíra a konzervatív, tudatlan, gőgös, kötelességeiket sem teljesítő, csak az evésnek-ivásnak élő vidéki papokról, ismételt támadás a teológiai dogmák ellen. Értekezés az aktuális egyházpolitikai tennivalókról, állásfoglalás — korszerű, szabadelvű, racionalista szellemben — a papi szolgálatra vonatkozó kánonok sürgető reformjáról, a szabad lelkészválasztásról, a papi hivatásról, az egyházi igazgatásban a képviseleti rendszer bevezetéséről, méltató ismertetés a debreceni kollégium fejlődéséről, a gyakorlati teológiai tanszék felállításáról stb.52 Az olvasók többsége csak a pamfletjelleget vette észre; a hibák ostorozása felháborodást váltott ki, ezért Szoboszlai Pap István superintendens kérésére Könyves Tóth Mihály nyolc folytatás megjelenése után félbeszakította a közlését.53

A negyvenes évek elejétől Könyves Tóth Mihály egyre gyakrabban foglalkozott beszédeiben, cikkeiben társadalmi, politikai kérdésekkel, bár a közvetlen — vagyis egy-egy politikai eseményhez kötődő — állásfoglalástól tartózkodott (kivéve a már jelzett egyházpolitikai vitákat). Ennek három oka lehet: a kiadásra szánt prédikációkban a cenzúra miatt óvatosságra kényszerült; a református egyház akkori vezetése az óvatos kivárás taktikáját választotta; a városi hatalmat gyakorló debreceni polgárság konzervatív magatartása. Közvetve jelenik meg a politikai mondandó azokban a temetési beszédeiben is, amelyeket Debrecen egykori főbírája, Rakowszky Dániel, illetve szenátorai — Simonffy Dániel, Komlóssy Dániel és Vámosy Károly — felett tartott. A közéleti férfi — a bíró, a politikai vezető — kötelességeit vette sorra, általában konkrét társadalmi vagy politikai tartalom nélkül. Az általa megfogalmazott elvárások: a szóba jött tárgyakat figyelmesen, körültekintően, indulatoktól mentesen vizsgálja meg, mérlegelje; cselekedjen bölcsen, az ész és a Ielkiismeret szavát követve, elvetve a haszonlesést, a magánérdek szülte szenvedélyt; ne lehessen az igazságtól eltéríteni; legyen részvéttel honfitársai iránt; szorgalmasan dolgozzon, a törvényeket,

49 Egyházi beszéd kellékei. Tisztfoglaló beszéd. = Egyházi beszédek. 2. köt. Pest, 1845. 330—341. old. (az idézetek: 332. old.). Jellegzetes példa a vigasztalásra az egy évvel később elmondott gyászbeszéde : Isten az én vigasztalóm. Halotti elmélkedés, mellyet néhai nemes Forgács Juliána asszonynak [...] végtisztessége’ megadásakor készített... Db. 1843.

50 Templomszentelési örömérzet ’s ünnepély. = Egyházi beszédek. 2. köt. Pest, 1845. 377—388. old.

51 Szász K. i. m. 631. old.

52 PEIL, 1845. febr. 23. 176—183., márc. 2. 205—210., márc. 9. 220—227., márc. 16. 254—261., márc. 23. 267—276., márc. 30. 294—303., jún. 22. 577—591., jún. 29. 601—616. has.

53 Önéletrajz, 1936. jan. 5. 3. old.

53