A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Bényei Miklós: Könyves Tóth Mihály pályája 1849-ig

jelentést összeköti a’ józan ész’ és tapasztalat’ czáfolhatlan tanítmányiból fejlett igazságokkal.” Másként fogalmazva: a teológia figyelembe veszi a filozófia fejlődését, a természettudományok, a nyelvészet, a történetírás stb. új eredményeit.35 Könyves Tóth Mihály széles körű ismeretei, olvasottsága — amelynek hű tükre egyik 1841-es temetési beszéde36 —, kortársai által is becsült filozófiai műveltsége, természettudományos jártassága stb. révén képes volt lépést tartani az új irányzattal, azonosulni tudott a teológiai racionalizmus tételeivel.37 Hozzájárult ehhez egyháztörténeti tájékozottsága is, amelynek szintén sűrűn adta tanúbizonyságát. A történeti módszer és a modern bibliakritika együttes alkalmazásával írt elismerő bírálatot Bloch Móric Biblia-fordításának elkészült részleteiről; majd a bibliatudomány új eredményeit — nevezetesen Champollion és Rosellini kutatásait — ismertette, úgy tekintve „Mó- ses’ könyveit, mint az emberiség’ történetei’ legrégibb okleveleit, ’s egyszersmind olly történeti hagyományokat az őskorból”, amelyeket az újabb régészeti ásatások sorra igazolnak.38 Látszólag pusztán az akkori orientalisztikai érdeklődés motiválta az indiai thugok bemutatását, akik vallási okokból — hitelveiket, mitikus hagyományaikat követve — fojtogatják, fosztogatják a más hitűeket. Valójában többről volt szó: a vakhit, a rációnak ellentmondó vallás elutasításáról, valamint annak kinyilvánításáról, hogy az államnak, a józan észnek joga van ítélni a hitágazatok felett is.39 Figyelembe véve, hogy ekkor már éles egyházpolitikai harcok folytak Magyarországon, ez az állítás tulajdonképpen állásfoglalás is; olyan nézet, amihez Könyves Tóth Mihály később is hű maradt.

Könyves Tóth az „észvallás” szellemében egyaránt elhatárolta magát a miszticizmustól és a materializmustól, a vallási közömbösségtől. A racionalista felfogás eleme volt a vallási formák történeti jellegének fel - és elismerése: a „minden emberben természetileg élő vallásos belérzelem, a’ míveltség fokozatához képest különfélekép’ nyilvánosul.”40 Szorosan kapcsolódott ehhez a tolerancia elve: „minden vallásfelekezet iránt, ha az a’ hon közboldogságának ’s bátorságának ellenére nem cselekszik, kímélettel, türelemmel, sőt tisztelettel viseltessék az ember...”41 A történeti szemlélettel függött össze, hogy magáévá tette a fejlődés gondolatát, amit a természetben és a társadalomban is jelenvalónak látott. Ismeretei szerint a fejlődés útja az evolúció: ,,A’ természetben ugrás nincs, mindenütt fokról fokra készül az átmenetei.”42 A hazai társadalmi-politikai átalakulást, a polgárosodást is így, reformok segítségével képzelte el.

A szentimentális racionalizmus fiatal hívei, Könyves Tóth Mihály és társai először az Egyházi beszédek c. kötettel léptek az ország nyilvánossága elé. Az irányzat orgánumának tekinthető az 1842-ben indult Protestáns Egyházi és Iskolai Lap43, amelynek első évfolyamába a fentebb említett két tudósításon kívül Könyves Tóth

35 A’ rationalismus’ és supernaturalismus’ ügyében.=Athenaeum, 1841. I. 63. sz. máj. 27. 1011— 1013. has.; az idézet: 1011. has.

36 Emlék-beszéd nemes Miskólczy István’ hideg tetemei felett. Db. 1841. 11—12. old.

37 Műveltségéről 1. Könyves Tóth Mihály. = Debreczen, 1895. febr. 4. 3. old. Eötvös Márta: Debrecen irodalma a reformkorban (1825—67). Db. 1941. 47. old.

38 Észrevételek 1. Mos. I—IV. fejez, némelly verseire, Bloch Móricz’ és Károli Gáspár’ fordítása szerint.=Athenaeum, 1841. I. 26. sz. márc. 2. 404—408. has., 27. sz. márc. 4. 428—430. has.; illetve: Móses’ kora. Manethon ’s némelly mai tudósok szerint.=uo., 1841. I. 36. sz. márc. 25. 561—563. has., 37. sz. márc. 28. 583—585. has.

39 A’ thugok ismertetései Athenaeum, 1841. II. 13. sz. júl. 29. 197—201. has.

40 Emlék-beszéd nemes Miskólczy István’ hideg tetemei felett. Db. 1841. 10. old.

41 Uo. 19. old.

42 Uo. 17. old.

43 Varga Zoltán: Egyháza reformkorban (1790—1848).=A magyar református egyház története. Bp. 1949. 320. (a továbbiakban: Varga Z.: Egyház...)

51