A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Bényei Miklós: Könyves Tóth Mihály pályája 1849-ig

lelkiesméret’ törvényszékén, mindenkor helybenhagyást nyerjen.. ,”22 Világképének meghatározó vonása az istenhit, közelebbről a református vallás hittételeinek elfogadása. Meggyőződése, hogy a hit ereje, Krisztus példája, az isteni megnyilatkozások nemes tettekre buzdítják, helyes irányba, lelki nagyságra vezérlik az embert, ha figyel a vallás útmutatásaira. Az egyénnek ugyanis megadatott a szabad akarat, ily módon felelősség terheli élete folyásáért, rajta is múlik sorsa alakítása, ezért emberi kötelesség: „törekedjünk használni a’ test és lélek’ minden tehetségeit, hogy azok által természeti és erkölcsi életünk’ boldogságát előmozdítsuk”23, kötelesség a rendszeres önvizsgálat.

Életeszménye polgári jellegű; szerinte az ember méltóságát a munka, a pallérozás és az önmérséklet adja. Ideálja a szorgalmasan dolgozó, hivatását lelkiismeretesen ellátó, művelt, családját szerető, takarékos, istenfélő polgár. Gyakran beszélt a munka, az alkotás fontosságáról, amelynek kiemelkedő szerepet tulajdonított az emberiség fejlődésében: „Nem volt az emberi nemzet néma bámulója a’ hatalma alá adott földi világnak. Mesterségeket talált-fel, ’s kiásta a’vasat, hogy meghasgassa a’ föld tábláit és kényszerítse teremni. Megszelídítette a’ mező’ barmait, hogy hordja-be a’ sokra nőtt áldásokat. Felült a’ tenger’ dagadó hátára, hogy felkeresse a távol földrészek’ kincseit; lebútt üvegharangjával tenger’ fenekére, hogy kiemelje gyöngyeit. Fegyvereket szerzett, hogy leejtse a’ fenrepülő madarakat. Tűzzel égette-ki a’ rengeteg erdőségeket, hogy sima pázsiton építsen pompás városokat. Kísérte a’ napot, holdat, sebes keringésökben, ’s meghatározta a’ nappalt, éjt, hónapokat és esztendőket, mellyeknek termő hónapjaiban nyert áldásokat, a’ téli terméketlen napokra, éltévé [...] az egyes polgárok’ neveltetése, palléroztatása végett, közintézeteket alapított.”24 A munka teremti elő a megélhetéshez szükséges anyagi javakat, ezért a munkáltató és a munkás egymásra utalt. Könyves Tóth Mihály a társadalmi megértés, megbékélés híve; az aratók és arattatok példáján bizonygatta, hogy az egyenlőség csak isten előtt lehetséges. Figyelmeztetett azonban a vagyonosok kötelességeire, a napszámosokkal, cselédekkel való emberséges bánásmódra, és arra, hogy a munkaadónak erkölcsi mintát is kell mutatnia.25

„Nemcsak kenyérrel él az ember” — idézte egy helyen Máté evangéliumát —, majd az érzelmekről, az emberi kapcsolatok (a barátság, a szerelem, a család) szükségességéről elmélkedett. Itt is, máskor is — meglepően gyakran és szépen — szólt a szerelemről, annak felemelő érzéséről: „Ott, hol igazi szerelem él, nincs tétovázó habozás, nem éjféli sötétségben káprázik a’ szem előtt pislogó mécssugár; — az ismeretség’ rövid, de dicső hajnalkoránya után napfény árad ott el a’ lélekre, ’s előtte minden tárgy, tisztán megkülönböztetve áll. Nem vesztette-el becsét a’ vérségi szeretet, él a’ barátság, — de minden névvel nevezhető indulatok és érzetek felett, mint határtalan hatalmú király, a’ szerelem foglalta-el a’ szív trónját; ez ad irányt a’ többi érzéseknek, neki hódolnak mind ezek, mert boldog csendességök ’s virágzásuk, annyira egy a’ szerelem csendességével ’s virágzásával, mint királynak sorsa nemze- téével.”26 Az igaz szerelem a jó házasság legfőbb köteléke és a családi boldogság fel22 A’ közönséges tanító erkölcsi szempontból tekintve világi életében ’s tanítványai közt. (Dobrossy Jánost) Db. 1839. 4—5. old.

23 Az ember’ természeti és erkölcsi élete a’ régi napokban, ’s közelebb a’ lefolyt évben. Esztendő’ végén.=Egyházi beszédek. 1. köt. Pest, 1841. 329. old.

24 Uo. 323—324. old.

25 Az aratók’ ’s arattatok’ kölcsönös üdvözleteik. Aratáskori beszéd. = Egyházi beszédek. 1. köt. Pest, 1841. 163—174. old.

26 Kenyéren kívül mivel él az ember? Aratás utáni úrvacsorával éléskor.=Egyházi beszédek. 1. köt. Pest, 1841. 185. old.

49