A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Bényei Miklós: Könyves Tóth Mihály pályája 1849-ig

szintén felhívta magára a figyelmet (többször beszélt a nagytemplomban is). Az évtized végén szorosabb kapcsolatot teremtett egykori iskolatársával, Török Pál pesti prédikátorral, aki az ő közreműködésével és az általa megnyert Szoboszlai Pap István támogatásával 1841 -ben kiadta az Egyházi beszédek c. gyűjteményt. E kötetben a közlemények közel egyharmada — 25-ből 8 — Könyves Tóth Mihály műve.17 Néhány írása — ugyancsak 1841-ben — a reformkor egyik legjelentősebb sajtótermékében, az Athenaeumban is napvilágot látott. Néhány esztendei eredményes tevékenysége elismeréseként bekerült a tisztán túli református egyházkerület tanulmányi (tudományos) bizottságába, sőt annak jegyzője lett. E minőségében írt két hosz- szabb tudósítást a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap első számaiba a küldöttség 1841. december 28-i üléséről, majd az új iskolai rendet elfogadó, 1842. április 20-án kezdődött egyházkerületi közgyűlésről.18 1841 végén, Budai Ézsaiás püspök halála után felvetődött, hogy a helyére őt jelöljék belvárosi lelkipásztornak.19 Nem volt ez egyedi eset, hiszen az ispotályi parókiáról mások is közvetlenül jutottak e tisztségbe — pl. Szikszay György, Diószegi Sámuel, Szoboszlai Pap István —, ám általánosnak sem mondható20, azaz mindenképpen ki kellett érdemelni. Könyves Tóth Mihályt 1842 áprilisában választották meg; április 24-én tartotta nagytemplomi tisztfoglaló beszédét, majd május 2-án beiktatták új helyén.

Az ispotályi időszakból fennmaradt — nyomtatásban megjelent — beszédeit olvasva, érthető, hogy miért vált oly hamar népszerűvé a városban. Egyszerű, szemléletes és világos stílus, ízes nyelv, sokféle hangszín jellemezték prédikációit. Ha kellett, fennkölten, máskor szívhez szóló érzelmességgel vagy elragadó líraisággal, nemegyszer szuggesztív lendülettel szólt, itt-ott még a finom irónia is megcsillant. Sokat idézett a hallgatói által jól ismert Bibliából, tanulságul szánt történetei javarészét is onnan merítette. Sűrűn használt természeti képeket, és ugyancsak gyakran hozott példákat a mezőgazdasági munka és a mindennapi élet eseményeiből. Sok-sok apró, találó megfigyelést mondott el az emberi érzésekről, a jó és rossz tulajdonságokról; prédikációiban gyakori a szentencia, az aforisztikus megállapítás (ami a kordivat hatása is).

Ezekből a beszédekből már kirajzolódik egy ifjú, tehetséges pap, egy fiatal reformkori értelmiségi gondolatvilágának, életprogramjának, erkölcsi hitvallásának számos eleme; mindez összhangban áll a szüleitől látott, örökölt és a debreceni cívis- világ hétköznapjaiban tapasztalt felfogással, több ponton rokonságot mutat a korabeli református lelkipásztorok szemléletével21, ám egyéni sajátosságokat is tartalmaz. Könyves Tóth Mihály magas mércét állított maga elé; úgy vélte, akire az bízatott, hogy embereket irányítson, tanítson, attól „több kívántatik a’ mindennapi ’s közönséges tulajdonoknál”. Mégpedig: „Tiszta, nemes, változatlan elv; igazságos, szent ’s rendületlen alap; ezekhez képest olly magaviselet, melly pontról pontra a’ bölcs értelemnek tanátsai, és a’ keresztyénségnek parancsolatjai szerént intéztetvén, a’

17 Közös tanulmányaikról: K. T. M.: A tiszántúli... TtREL. I. 27. b. 3. 34. old. — Szoboszlai Pap megnyeréséről: Varga Z.: Szoboszlai... i. m. 26—27. old.

18 Debreceni tudományos küldöttség. = PEIL, 1842. 1. sz. ápr. 7. 7—10., ápr. 14. 20—23., illetve: A’ tiszántúli h. V. egyházkerület’ f. e. april’ 20. ’s azt követő napjain folytatva tartott gyűléseiben jóváhagyott ’s elfogadott iskolarend. = PEIL, 1842. jún. 16. 125—129., jún. 23. 138—142. old.

19 Egyházi beszéd kellékei. Tisztfoglaló beszéd. = Egyházi beszédek. 2. köt. Pest, 1845. 332. old.

20 Herpay G. i. m. 136—138. old.

21 Vö. Varga Zoltán: Debreceni lelkipásztorok, mint híveik politikai és társadalmi vezetői (1790— 1848). Db. 1936. 4—8., 19—21. old. (a továbbiakban: Varga Z.: Db. lelkipásztorok...); Uő.: Református lelkipásztorok és professzorok hatása a magyarság állam- és társadalomszemléletére a reformkorban.=Értekezések az 1942. évről. Db. 1943. 198—226., 236—283. old. (a továbbiakban: Varga Z.: Ref. lelkipásztorok...)

48