A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Balogh István: A polgári jogegyenlőség kérdései Debrecenben (1843-1849)

gyalta három polgárságért folyamodó lakos beadványát. „E folyamodás alapján indítvány tétetett a polgári javadalmak mikénti elosztása iránt.”

Mivel a polgári haszonvételekről a választójog megadásával a törvény nem intézkedett, „a méltányosság jog és igazság alapján leendő' elosztás iránti vélemény és terv elkészítésére” egy 19 tagú bizottságot küldtek ki.37

A bizottság a részletesen kidolgozott tervet 1848. december 15-én terjesztette a tanácsülés elé. A javaslat a külvárosi háztulajdonosok számára részben kedvezőbb, részben hátrányosabb feltételeket állapított meg, mint az április 26-i terv.

Aszerint a háztelkek megváltási ára egységesen 33 pft lett volna, a telek nagyságára tekintet nélkül. Az új javaslat négyszögölenként 1 pft. váltságösszeget javasolt. Az eltérő teleknagyság szerint így 60—120 pft-ot kellett volna a jelenlegi tulajdonosoknak lefizetni.

Viszont kedvezőbbnek látszik abban a tekintetben, hogy az első terv szerint a belvárosi telkekkel egyenlő jogi állapotba helyezve, birtokosaik ház után való földet is szerezhettek volna, ha erre tehetségük lett volna. A mostani javaslat szerint a külvárosi telkek — amelyek a város akarata ellenére, a felsőbb hatóságok kényszerítésére a város tulajdonán jöttek létre — nem voltak megterhelve sem a beltelkekre nehezedő szolgálatokkal (quártélytartás, fuvarozás), ennek következtében tulajdonosaik a polgárokat megillető haszonvételekben sem részesültek. Ellenben időnként meghatározott pénzbért fizettek, utóbb pedig bizonyos napi munkát voltak kötelesek teljesíteni.

Mivel a belvárosi háztelkek tulajdonosai sem ingyen kapták telkeiket, a méltányosság és igazság alapján a külvárosiakat is váltság fizetésre kell kötelezni. Ezért állapították meg a négyszögölenkénti 1 pft. váltságösszeget. Ennek lefizetése ellenében a külvárosi háztelkek jogilag a belvárosiakkal egyenlő elbírálás alá esnek, a magisztrátus tudtával állandó itteni lakosoknak örök tulajdonjoggal el is adhatók.

Tulajdonosaik a belvárosi háztelkek tulajdonaival egyenlő jogokkal részesülnek a polgári haszonvételekben.

Ez a részesülés azonban csak a telektulajdonosokra terjed ki, a lakókra nem. Ha ezek közül valaki a haszonvételben részesülni akar, csekély summában megállapított összeg ellenében polgárjogot szerezhet. Az ilyen polgár — a régiekkel együtt — az adófizetés arányában részesülhet a régieket megillető haszonvételekben.

Ilyen haszonvételek: a failletőség (kompetencia fa), a pusztabeli tanya- és kaszálóföld illetőség, a polgári szabad bormérés.

Alapelvül kimondották, hogy a kompetencia fa (csak tűzifa) az 5 forint hadi adón felül fizető háztulajdonosokat illeti, az adóösszeg emelkedésével arányosan. Tanyaföldet és kaszálót ezután minden háztulajdonos kaphat. A külső (pusztai) legelőn az ingyen legeltetés megszűnik, a legelőre hajtott barmok száma szerint mindenkinek legelőbért kell fizetni. A szabad bormérés megmarad, az osztályba sorozás szerinti váltságösszeg ellenében. Végül intézkedtek, hogy az új polgárok részére a belső legelő nyugati részén a belvárosi ház telkekre megállapított mértékben (8 □ -öl külvárosi telek után 300 □ -öl) ház után való föld osztassék. Az új polgárok 2 pft. polgárosítási díjat fizetnek, a máshonnan betelepedni kívánók meg ezen felül 10 pft. ellenében vehetők fel.38

37 A jegyzőkönyv hallgat róla, hogy kiktől származott a javaslat, „az osztó igazság igényénél fogva foglalkoztak vele.” Uo. IV. A. 1011/a. 118. k. 396. p. 928. sz. 1848. ápr. 26.

38 A bizottságban 6—7 olyan tag is volt, akik a szabadságharc alatt a város vezetésében kiváló szerepet játszottak. Uo. IV. B. 1102/a. 1. k. 223 p. 368. sz. 1848. aug. 5.

41