A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
1848-1849 - Balogh István: A polgári jogegyenlőség kérdései Debrecenben (1843-1849)
A javaslatot ugyan a képviselőtestületet helyettesítő tanácsülés elfogadta, ennek ellenére sem valósult meg. Két okból is. Az egyik az volt, hogy a három évvel korábban hétévi időtartamra kiosztott kisnyilasi földek a ház utáni földek újonnan kialakítandó területébe estek. Ezeket a kisnyilasi földeket éppen a föld nélküli —• belvárosi és külvárosi — lakók vették bérbe, vagy nekik, vagy az új polgároknak másutt kellett volna területet kijelölni. A történelmi események forgatagában erre sem idő, sem erő nem volt. A másik ok, hogy a fentebb vázolt — nem is jelentéktelen váltságösszeget — a külvárosi ház- tulajdonosok nem tudták kifizetni. Tavasz nyíltával a közgyűlés mégis foglalkozott az üggyel. Úgy határozott, hogy a váltságösszeg fejében kötelezvényt is elfogad és ideiglenes földosztást végez.39 A helyi — egyébként az ilyen kérdésekben radikális nézeteket hangoztató lap — helyeselte a közgyűlés határozatát: „Mi úgy reméljük, hogy a külvárosiak méltányolni fogják a közgyűlés azon eljárását, hogy semmi érdeket sérteni nem akarván, de főleg elvárjuk az értelmesebbektől, hogy kapacitálni fogják a határozat helyességéről a kevésbé felvilágosultakat és nem rángatják a nép száján keresztül a commu- nismus mézes madzagát.”40 Nincsen adatunk arra, hogy a hírlapi cikk alapján a polgárjogra várakozó külvárosi lakosok — feltételezhető feszült várakozását — a város vezetősége még ezen a tavaszon kedvező formában kielégítette volna. Az egymást viharos gyorsasággal követő események alighanem elsodorták ezt a határozatot. A polgári haszonvételekből a fakompetencia — csökkenő mértékben — az első világháborúig csak a belvárosi háztulajdonosoknak járt. A földadó behozatala következményeként az ingyen legeltetés 1851 óta megszűnt, a belvárosi telkek tulajdonosai a többi lakosoknál nagyobb számú állatra válthattak legelőcédulát, és a legelő- bért nem kellett nekik tavasszal előre, a kihajtáskor megfizetni. A polgári szabad bormérést az abszolutizmus adórendszere szüntette meg. 1876-ban a város pénzügyi helyzete miatt a közgyűlés elhatározta a 18 000 kh területű belső legelő felosztását. A legelőből 14 000 kh-at talajminőség szerint 8 osztályba soroltak (így lett 11 250 osztályozott hold), és osztályozott holdanként 80 ft. váltság összeg ellenében kiosztottak. A belvárosi telkek tulajdonosai 8 □ -öl telek után 300 □ -öl bellegelői földet kaptak. A külvárosi telkek tulajdonosaival az év december 31-ig megváltatták a telkeket, és azok a telkek nagyságára tekintet nélkül csupán feleannyit kaphattak, mint a legkisebb belvárosi telek. Azok a külvárosi háztulajdonosok, akik a feltételeknek eleget tettek, üyenfor- mán 1—1,5 k. holdhoz jutottak. Mivel a földek árát szerintük magasan állapították, kérték az összeg 60 frt. való mérséklését. De még így is sokan mondottak le a járandóságukról. Ezek földjeit a módosabb cívisek vásárolták össze. A városhoz közelebb eső helyeken — főleg a keleti oldalon az így felvásárolt területeken keletkeztek az első lakótelepek, amelyek a második világháborúig azoknak 39 A javaslat ugyan kiemelte, hogy ezután a kiváltságlevél „polgár és polgár között különbséget nem tesz, de a polgárjogot a korábban itt lakóknak lehet megadni. Az ezután betelepedni kívánók a haszonvételekben nem részesíthetők, failletőségben a 3400 belvárosi háztulajdonos közül az 5 forint adón felüliek, összesen 1121 háztulajdonos részesült. Az öt forint alatti adót fizető belvárosi háztulajdonosok, a 2500 belvárosi lakó és 940 külvárosi háztulajdonos kimaradt. A hortobágyi külső legelőre — legelőbér fizetés ellenében—mindenki kihajthatta jószágát. Uo. IV. B. 1102/a. 1. k. 1226. sz. 1848. dec. 15. 40 Uo. IV. B. 1102/a. 2. k. 100 p. 131. sz. 1849. ápr. 4. Alföldi Hírlap, 1849. ápr. 10. 42
