A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
1848-1849 - Balogh István: A polgári jogegyenlőség kérdései Debrecenben (1843-1849)
lenzéki programnyilatkozat, a nemesekre is kiterjedő teherviselés, a nem nemesek törvény előtti egyenlőségének együttes elfogadtatását hirdette meg.21 További kutatást igényelne — bár tárgyunk szempontjából nem közömbös, de nem térhetünk ki rá —, hogy a két országgyűlés közti időszakban a debreceni polgárság körében is megindult az erjedés. Sokféle — inkább gazdasági, mint politikai — kezdeményezésre került sor. A követválasztást megelőző hivatalos intézkedésekben ennek azonban nem sok nyomát találjuk. A magisztrátus az országgyűlési meghívó levél megérkezte után, 1847. szeptember 27-én foglalkozott a követválasztás előkészítésével. Úgy rendelkezett, hogy az eljárást az előző országgyűlési követválasztásra előírt gyakorlat szerint kell lefolytatni. Elrendelte, hogy október 13-án utcánként a hirdetményekben megjelölt házuknál gyülekezzenek azok a polgárok, akik a harminc elektor megválasztására meghívót kaptak. Elektornak azonban nem lehet választani olyan személyeket, akik a városnál fizetett hivatalban vannak. Az így megválasztott harminc választó polgár még aznap a tanáccsal és a választott hites közönséggel együttesen tartott gyűlésben megállapodik a követek személyében.22 23 Az elektorok választását mind a hat kerületben csekély érdeklődés kísérte. Némely megnyilatkozás alapján megkockáztatható az a feltevés, hogy még a meghívottak sem mind jelentek meg az elektorválasztó gyűlésen. A követek megválasztását sem kísérte sokkal nagyobb érdeklődés. A teljes testület tagjainak létszáma százhat lett volna, de mindössze nyolcvankilencen jelentek meg: a tanács, a választott hites közönség és az elektorok. A testületből valaki — nevet nem említenek — kifogásolta a jelenlevő három aljegyző szavazati jogát. Erre egy jegyző elállóit a szavazástól. A jelenlévők egyhangúan Komlóssy László szenátor főkapitányt és Sápy Sámuel ügyvédet választották meg követnek.24 A választást megelőzően már elkészült követi utasítás a várható tárgysorozati pontok között csak a közteherviselés ügyét és a városi ügy rendezését emelte ki. Amazt csak emh'tette, ezt azonban feltétlenül a követek kötelességévé tette, azzal, hogy a városok korábbi követelése, a nemesi követekkel való szavazategyenlősége mellett harcoljanak. A városi rendezésben is volt három vitás pont; a városi képviselet, a polgári kvalifikáció és a zsidók emancipációja, pontosabban a zsidóknak a városi polgársággal való felruházása. Utólag, a polgári kvalifikáció tárgyalása során vetődött fel a városok lakóinak többségét kitevő, polgárjoggal nem rendelkezőknek, a korábbi polgárokkal egyenlő jogokban, azaz a polgári haszonvételekben való részesítése. Ez Debrecen esetében — alább részletezendő oknál fogva — igen lényeges és széles tömeget érintő kérdés volt. A követeknek adott utasításokban nyomon kísérhető változások érzékeltetik az országos közhangulat radikalizálódását, amelyet a város vezetői csak vonakodva 21 Uo. III. k. 213., 217—237., 247. old. 22 Az együtt tartott tanácsülésen a főbíró, hét szenátor, három jegyző, a népszónok és negyvennégy esküdt (a hatvanból) vett részt. HBML. IV. A. 1011/a. 117. k. 2282. sz. 23 Piac utcában az elektorok között volt két ügyvéd, egy kereskedő, egy szántó. Cegléd utcában „alig jelentek meg polgárok harmincán.” Péterfiában „tíz óra felé tizennégy polgárnál többen nem jelentek meg. A jelenvoltak pedig türelmüket elvesztve, elmenni szándékoztak.” Hatvan utcában harmincegyen, Varga utcában tizenhatan, Péterfiában húszán szavaztak. (Piac, Cegléd és Csapó utcák szavazói számát a jelentés nem közli, csak a megválasztottak nevét. Uo. IV. A. 1011/k. 1847:588. sz. 24 Az elektorok szónoka, Vass Benjámin ügyvéd, hálás köszönetét mondott az uralkodónak, mert megengedte, „hogy a királyi városok s így e város polgárai is az országgyűlési követválasztásba, ünnepélyesen befolyhassanak”. Uo. IV. A. 1011/a. 117. k. 3038. sz. 36
