A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Balogh István: A polgári jogegyenlőség kérdései Debrecenben (1843-1849)

az elnöklő személynök adta elő. A harmadik rend — mondotta — méltán kifogásolja, hogy a királyi városokban mind a polgárjog megadása, mind a követek megválasztása, mind pedig a követi utasítások összeállítása a tanács és a választott hites polgárok önkényétől függ. A választó polgárok száma oly kevés, „hogy utóbb már egy kizárt cotteriává változott”.

Ez a szűkkörű testület nem képviselheti a polgárok összességét. A vármegyékben a Verbőczi-féle arisztokratikus populus uralkodik, befogadják a honoráciorokat és az intelligenciát is. A városokban is szélesíteni kell a polgárjogokkal élők körét. A választó testület „ne legyen olyan kevés, mint most..., másrészről ne legyenek olyan sokan, hogy zavart okozzanak”. „Ezen választó polgárság ne legyen örök időkre, csupán néhány évekre választva. Ez válassza a követeket és a tisztségviselőket.” Amint a két követ jelentette, azért ismertetik a személynök előadását részletesen, mert ez összhangban van a sajátjokéval és ők is ezt az irányt kívánják követni.14

Ezt annyival inkább megtehették, mert az 1843 végén megszerkesztett és később lényegtelen módosításokkal elfogadott anyautasítás is ezeket az elveket hangoztatta. Mikor a személynök a február 3-i ülésen kijelentette: „méltóztassanak a városokra nézve ún. cenzust megállapítani, akik a városokban polgárok lennének, annyiok legyen, hogy abból körülményeikhez, sorsukhoz képest elélhessenek” Nagy Sándor örömmel csatlakozott hozzá: „Küldőim azt kívánják ... egyedül csak az érdemesítheti polgárságra magát, aki a közpénztárhoz adózással járul. Határoztassék meg a királyi városok osztályához alkalmazkodva, az adózásnak az a mennyisége, aminél kevesebb a polgárosodhatásra képességet nem ad.”15

A többi város követei — Szeged kivételével — a polgárok számát minél kevesebbre kívánták tenni, ezért a jog megadásának alapfeltételét a vagyoni és jövedelmi cenzust inkább magasabb összegben kívánták megállapítani.16

Még inkább kiderült a városi igazgatást kezében tartó patrícius polgárság, de személy szerint Komlóssy László konzervatív álláspontja a zsidók polgárjogban való részesítése feletti vitában.

A törvénytervezetet napirendre tűzése után pontonként vették tárgyalás alá. A február 8-i ülésen a tervezet 99. §-át tárgyalták. Ez arról szólott, hogy teljes jogú polgárnak kell tekinteni minden városlakót, aki a cenzus feltételének megfelel „valláskülönbség nélkül, a zsidókat is beleértve”.17

Mikor 1843. október 13-án a kerületi ülésben először tárgyalták ezt a pontot, Komlóssy már akkor is ellene szólott. Jelentette a magisztrátusnak, amely a város

14 Országgyűlési napló (Ogyn) 1843/44. II. k. 193—195. XCII. ülés; — HBML. IV. A. 1011/r. 13. cs. 1844. febr. 7. Követi jelentés (Köv. jel.).

15 Uo. IV. A. 1011/r. 13. cs. 1844. febr. 7. (Köv. jel.)

16 Szeged követe, Aigner Ferdinand a liberális követek nagy tetszése mellett hangoztatta, bár a mostani rendszer, „az utóbbi követválasztásban engedett befolyást egy-két polgárnak, a szabad válasz- tásnakinkábbcsaksatyrájavolt”.Ogy. 1843/44. II. k.201.[XCII. ülés]; —A törvénytervezet a királyi városokat három (kis, közép és nagy városokra osztva) Pestet külön kategóriába véve, sorozta. Debrecen a nagyvárosok csoportjába került. Itt a polgárjog feltételeként a cenzust minden vagyoni osztályban éppen kétszer magasabban állapította meg, mint a kisvárosok lakói számára. A cenzus összege — következőleg a választó polgárok száma — lett az egyik oka, hogy a konzervatív többség és a kormány vonakodott a törvénytervezetet elfogadni. A liberálisok a cenzust még a javasoltnál is alacsonyabbra szerették volna tenni.

17 A zsidóknak a szabad királyi városokban való állandó lakhatását — a bányavárosokat kivéve-— az 1840:29. te. engedélyezte. Legtöbb város, régi statútumok értelmében ezután is sikeresen akadályozta a végrehajtást. A mostani javaslat ennél is tovább ment, mert a cenzus szabta vagyoni vagy jövedelmi feltétel esetén már nemcsak állandó lakosok lehettek, hanem polgárjogot is szerezhettek. Ogy. n. 1843/44. II. 276., 283—284., 304—307., 313—339., 1844. febr. 8—10. XCYI—XCVIII. ülések; — HBML. IV. A. 1011/r. 13. cs. 1844. jan. 13., febr. 13. (Köv. jel.)

34