A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
1848-1849 - Balogh István: A polgári jogegyenlőség kérdései Debrecenben (1843-1849)
50 000 lakosa nevében háromezer aláírással ellátott petíciót szerkesztetett és december végén felküldötte a követeknek, hogy széles körben terjesszék és tűzessék az országos ülésen való tárgyalás napirendjére. E pont tárgyalásakor Komlóssy kért szót és részletesen ismertette a petícióban foglalt érveket az emancipáció ellen. A felszólalása szerint ez a lépés nemcsak a városra hoz veszedelmet, hanem az egész országra is. A zsidóknak a polgárjogban való részesedésére „sem a királyi városok, sem a zsidók előkészítve nincsenek”. Nyelvi, kulturális, vallási ellenérvek szólnak az emancipáció ellen. Talmudból és történeti példákból vett idézetekkel alátámasztva hangoztatta, hogy a zsidók asszimilációja nem járhat sikerrel. A nemesi követek, akik a zsidók polgárjogban való részesítéséért küzdenek, egyáltalán nem mutatnak otthon hajlandóságot a zsidók jogainak kiterjesztésére, de megtagadják ezt a nem zsidó millióktól is. Az eredeti megfogalmazás fenntartása körül támadt vitában a liberális követek Debrecent vallási türelmetlenséggel vádolták, kevesen voltak olyanok, akik a zsidók jogállásának országos törvénnyel való rendezéséig e pontot el akarták hagyni. De a következő napi ülésben a többség, az elnöklő személynök ellenkezése ellenére is a paragrafus eredeti fogalmazását hagyták jóvá. Az elnök a városok követeit azzal vigasztalta, hogy a végleges elfogadásig a tervezet „még sok stadiunokon fog keresztül menni”.18 Nem követhetjük azt a vitát nyomon, amely e két kérdés körül a felső és alsó tábla között hatszori üzenetváltás után is eredménytelen maradt. A zsidóknak polgárjogokban való részesítését végül is későbbre, az országgyűlés által megtárgyalandó külön törvény elkészítésére bizottság elé utalták. A cenzus magasabb összegben való megállapítását viszont a főrendek és a kormány által javasoltan a harmadik rend többsége nem fogadta el. Az országgyűlést 1844. november 4-én az uralkodó úgy oszlatta fel, hogy a városi terv nem került tető alá.19 A polgári jogegyenlőség eszméje — ezt világosan mutatta az országgyűlési vita — éppen a városi polgárság hangadó közvéleményében nem talált visszhangra. Ezen az országgyűlésen a városok a rendi jogaik érvényesítéséért küzdöttek. Nem kívántak lemondani az arisztokratikus városszerkezet nyújtotta előnyökről és a rendi jogállásuk megerősítését a központi kormányzattól várták. A liberális ellenzék ellenben azt az illúziót táplálta, hogy a jogegyenlőséget végül is a városi polgárság segítségével — de már a jobbágyságra kiterjedően is — lehet elfogadtatni és törvénybe iktatni.20 A következő (1847/48. évi) országgyűlésig eltelt három év alatt a szemben álló felek nézetei szélesebb körben is ismertté váltak és a viták eredményeként a városi polgárság egy részét is megmozgatták. Az egymással szemben álló pártok programja világosabb, a frontok is láthatóbbak lettek. A kormány és a kormányt támogató konzervatívok programjában egy szó sem esett a népképviseletről, a törvény előtti egyenlőségről és a közteherviselésről. Az el18 Komlóssy az 1844. márc. 16-i jelentésében nem is titkolt örömmel írta, hogy a petíciót a főrendek körében nagyon hatásosan terjesztették és a főrendi táblán „polgártársainkra nézve, különös életkérdés, nevezetesen a zsidók polgárosítása, hosszasabb vitatkozás nélkül a tegnapi napon szerencsésen megbukott”. A felső táblán br. Vay Miklós szólott a petíció mellett és az emancipáció ellen; „miáltal őnagyságának nagy neve Debrecen város polgárai szívében örökké emlékezetes marad”. Ogy. n. 1843/44. II. k. 345., 347., 353., 358., 1844. febr. 12. XCIX. ülés; HBML. IV. A. 1011/r. 13. cs. 1844. jan. 13., márc. 14., ápr. 27., máj. 7., júl. 24., aug., 2., 21., szept. 3., 17., okt. 5., 14. 19 Debrecen tört. i. m. 2. 207—208. old. 20 Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történetéből. 1823—1848. II. kiad. Bp. 1886. III. k. 211. old. 35
