A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Balogh István: A polgári jogegyenlőség kérdései Debrecenben (1843-1849)

zőkönyvekben több Komlósi család nevűt találunk (Komlóssy formában csak László írta a nevét, aligha véletlenül). A többi Komlósival való rokoni kapcsolata felderítésre vár. Az 1848/49-i országgyűlési választáson László is indult, de megbukott, viszont az addig városi közéletben nem szereplő Komlósi Imrét követnek választották: Emiatt Haynau 1850-ben haditörvényszék elé idézte. Ugyaninnen tudjuk, hogy hasonló nevű Lajos 1847-ben császári kapitányként vonult nyugalomba, és a szabadságharc alatt honvéd alezredes volt. A hadbíróság ezért rangjától megfosztotta.

Vö. Debrecen története 2. k. Db. 1981. 484. old., HBML. XIII. 14. sz.; Komlóssy Lászlót 1801. dec. 24-én keresztelték, apja Komlósi Mihály, anyja Böszörményi Szabó Juliánná. Apját 1790— 1800 között választott hites közönség tagjának említik. Keresztszülei ennek megfelelően tekintélyes emberek, Földvári József nagytemplomi prédikátor és Tikos István fiskális. Uo. IV. A. 1011/a. 174. cs.; TtREL. I. 99. a. 9. k. 661/321. Apja talán 1809-ben halt meg. Anyja másodszor is férjhez ment Zilahi Sámuel orvosdoktorhoz, akitől egy mostoha leány testvére született. Ez a leány 1832 előtt meghalt. Nagyapjáról és apjáról maradt javait gyámjaként mostohaapja kezelte. Az 1828- ban kötött barátságos egyezség szerint ezeket (két szárazmalom, a Cegléd u. 4. sz. ház, a tócóskerti 3 kapa szőlő fele része) 2000 conv. forintra becsülték. Ekkor még élt az anyja, ezért mostohaapjával és féltestvérével részes volt negyedrész erejéig, a sestakerti szőlőben, a szepesi pusztán lévő 10 nyilas béresföldben, cserekaszálóban, a nagykágyai (érmelléki) 5 */2 nyilas szőlőben. A gyámatyja gondos nevelésének meghálálása fejében a két féltestvér kölcsönös egyezséget kötött bármelyik fél örökös nélküli halála esetére. A mostohaapjával való jóviszony azonban nem sokáig tartott, 1832-ben, féltestvére halála után perbe fogta. A tanács békéltető, egyezséget ajánlott köztük, de a mostoha apja nem volt hajlandó egyezkedni vele. „Az egyezség akadályait, melyek terhesen feküsznek szivemen, semmi közbenjáróság el nem mozdíthatja, olyanok lévén azok, melyekkel a világ elébe még csak most kilépett felperesnek becsülete megkiméléséből, magammal is sírba akarom vinni, hahogy az addig gyakorlott személyes sértegetéséről örökre le fog mondani”. Uo. IV. A. 1011/k. 1828: 527., 1832: 601. sz. 1816-ban subscribált a debreceni kollégium diákjai közé, jóval későbbi bejegyzés „advocatusnak” mondja. TtREL. II. 1/e. 3. k. 375. 1821-ben királyi táblai jurátus, és a következő évben ügyvédi oklevelet nyert. Még ezévben Bihar megyében tiszteletbeli fiskálisnak választották.

1829-ben Debrecen város tiszteletbeli ügyésze lett és Szabolcs megye törvényszékén, Nagykállóban a város által zálogban bírt Szabolcs megyei pusztákért folytatott perekben képviselte Debrecent. 1832-ben folyamodott az udvari kamarához, — mivel legközelebbi tisztújításkor a jegyzői hivatalra szeretné magát jelöltetni — kapjon mentesítést a rokoni kötelék miatti akadály alóí. Ugyanis nagybátyja, Komlósi Dániel, azidőben szenátor volt. A tanács pártolta volna a folyamodást, mert a jegyző csak jelen van a törvényszéken, ítélőszava nincs, csak felvilágosítással szolgál.

Uo. IV. A. 1011/m. 1832: 195. — Bár nagybátyja az 1833. évi tisztújítás idején már nem élt, Semsey Jób királyi biztos mégsem vette fel a jelöltek közé. Ugyanis a tisztújítást megelőző hónapokban — azon a címen, hogy hivatali kötelességét nem teljesiti, egy lopási ügyben a nyomozást elhanyagolja — vizsgálatot indíttatott ellene. A tanács által lefolytatott vizsgálat vétlenségét igazolta. Ő maga annak tulajdonította a meghurcolását, hogy a királyi biztos a rokonsági kötelék akadályától való felmentése után sem akarta kandidálni. Panaszával ezért az uralkodóhoz fordul, „mertha tisztviselők becsülete némely alattomos gáncsoskodók vádjának ... annyira ki lenne téve, hogy minden kihallgatás nélkül ... előre büntetődjenek, felfordul a jó rend, a különben virágzó társaság a rendetlenség magával mindent eltipró örvényének lenne kitéve.”

A királyi biztosoknak a városi tisztújításoknál követett mesterkedéseinek ez az eset is jellemző példája. Uo. IV. A. 1011/k. 1833: 511. sz.; — A tb. ügyészi megbízás rendszeres fizetéssel járt. A törvényszékeken megjelenésére 1828 óta a rendszeres napidíjon felül egyszer kapott 100 forint tiszteletdíjat. 1837 óta a tanács évi 300 frt fizetést állapított meg neki. Uo. IV. A. 1011/k. 1837: 382. —- Az ügyvédi gyakorlat azonban jövedelmező lehetett, mert Cegléd utcában (a 16. és 17. sz.) kettős telken nagy háza állott (ma: Tótfalusi tér 2—3). A két telek összesen 790 négyszögölet tett ki, amely után I8V2 kh. ház után való föld járt. 1842/43-ban 2 fejős tehén, 4 szekeres ló és 8 gulyabeli marha után 21 frt. 15 krajcár hadiadóval volt megróva, tehát legmagasabb adófizetők közé tartozott. Uo. IV. A. 1011/k. 1839: 292. sz., DVT. 672. sz.; IV. A. 1013/c. 71. k. — Az 1843/44-i országgyűlésen a magistratus megbízásából sikeres tárgyalásokat folytatott a bécsi Rotschild bankház pesti képviselőjével, Ullmann Móriccal, a bécs—pest—debreceni vasútvonal állomáshelye ügyében. Az 1844. május 8-i tisztújításon szenátornak és városi rendőrkapitánynak választották. Uo. IV. A. 1011/a. 144. k. 1844:1710, 2741. sz., IV. A. 1011/r. 13. cs. 1844. jún. 11. — Követtársa, Nagy Sándor még az országgyűlés bezárása előtt — valószínűleg a tisztújítás miatt — hazatért, ettől kezdve egyedül volt az országgyűlésen. Hazatérte után 1844. december 2-án a tanács a választott hites közönség előtt számolt be az országgyűlési működéséről. Az ülésen az új főbíró, Porosz- lay Frigyes és a polgármester, Reviczky Menyhért is részt vett, kilenc szenátor a népszónok és negyvenhét esküdt jelent meg. „Az országgyűlési követ úrnak ekként bevégzett jelentését köztetszést nyilvánító éljen kiáltás követte.” Uo. IV. A. 1011/c. 144. k. 2741. sz.

33