A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
1848-1849 - Surányi Béla: Egy reformkori szőlősgazda: Görög Demeter
ismerték. A meghonosodást jelezheti a magyar megnevezés is. A dalmát tengerpart40 adottságai szintén kedvezőek a szőlőtermesztésre, ahol kiváltképpen Raguza és Cattaro tűnt ki tüzes boraival. A történelem során a fajták, fajtaváltozatok garmadája alakult ki, magán viselve a nemesítés egyes korszakainak jegyeit.41 Az azonosításnál izgalmasabb kérdés az olyan adat, amely egy-egy vidék termesztéstechnikai módszereire vet fényt.42 A görög föld összekötő kapocs Kelet kultúrájával, amely vonatkozik a szőlő- művelésre is. Az ókori Hellász Dionüszoszhoz kapcsolja a szőlő fölfedezését, a borkészítés tudományát. Kelet szőlőfajtái a görögök révén váltak ismertté Európában.43 A borfajták mellett alapvető szerep jutott az ún. mazsola vagy magvatlan szőlő- féléknek. Nemesítésükben jeleskedtek Homérosz fiai.44 A korinthusi fajtát Görög Demeter uva passed5 néven ismerteti, részletezve a mazsolakészítést, a szőlő piros változatából a borkészítést. A jedi-veren46 (török szó: hétszer termő) fajta elnevezése termékenységére utal, amit Görög Demeter a metszés módjának is tulajdonít: „A krétai lakosok nem szokták a vesszeinek végeit a virágzás után elmetélgetni, mint szokta azt Borghers úr Franciaországban...” Az egyes szőlőfajták beszerzésének nehézségeire találunk utalást47 a szerző tudósításában, amikor egy Szíriából érkező szállítmány körüli bonyodalmat ecseteli, majd megjegyzi :48 49 „... Persiából terjedt el mindenféle Ásiában és innen Európába sok gyümölcsfákkal a szőlő is, .. .fájdalmasabban esik, hogy a szőlőnek ezen eredeti helyéről a várt fajokat (helyesen: fajtákat) kezünkhöz nem vehetünk... közhaszonra való dolgot követne el kétség kívül az a hazafi, aki az erdélyi vagy magyarországi örmény kereskedőket reá venné, hogy az előttük esméretes úton, módon meghozatnák Persiából a legjobb szőlőfajokat...” Borszőlőfajták A külföldi fajták bemutatását a hazaiak követik, amely az agrártörténet becses forrása. A szőlőfajták fölvonultatása rögzíti a XIX. század első felének — filoxéra előtti — állapotát. A könyvének eme fejezetében ötvöződnek az ampelográfiai, termesztési és borászati ismeretek. Miután több mint másfél száz fajtáról van szó, elemzésük, gazdasági, kultúrtörténeti megközelítésük túlnő a dolgozat keretein, így csak a kuriózum számba menő módszerek számbavételére szorítkozunk. A legpatinásabb borvidékünk kétségtelenül Tokaj 49 „A hazai borok között örö- möst a tokajinak adjuk az elsőséget, minek utána a spanyolok és a franciák is, kik a magokét az égig magasztalják, a tokajiról tsak ugyan megvallják azt, hogy hozzá fogható nints más a világon.”50 Akkoriban készítettek eszencia, tokaji muskotály, 40 Ua.: 33—36. old. 41 Hegedűs Á.—Kozma P.—Németh M.: i. m. 183—187. old. 42 Görög (1829): 35—36. old. Pl. a Dalmát tengerparton dívott a félig érett szőlő édeskése nád- mézzel. 43 Surányi D.: i. m. 160—162. old. 44 Hegedűs Á.—Kozma P.—Németh M.: i. m. 184. old. 45 Görög (1829): 37—38. old. 46. Ua.: 39—40. old. 47 Ua.: 38—39. old. 48 Ua.: 40. old. 49 Bőséges irodalmából a legutóbb megjelent kötet: Pap Miklós: A tokaji. Bp., 1985. 293. old. 50 Görög (1829): 41. old. 22
