A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: Debreczen sz. kir. város czímere. Közli: Radics Kálmán

írók is minden heraldikai máznak és minden czímerképnek simbolikus értelmet adni és azokat vonatkozásba hozni igyekeztek a czímer szerző személyével.

Páriz Pápai „Ars Heraldica”-jában is úgy olvassuk, hogy kezdetben a piros a vér kiontás, a kék az ütés, a fekete a hazáért szenvedett halál jelképe. Az ő korában pedig a feketét a gyász, a fehéret az öröm, a pirosat a katonai bátorság, a zöldet a reménység, az aranyat a bölcsesség symbolumául tekintették. Szerinte az első czímeralakok, épen ezért, sebhelyek, forradások, fegyverek eltört darabjai, az ellenségnek vagy a hősnek elvesztett testrészei, a vitézség jelei voltak.

Dudás Gyula, a heraldikai stylról értekezvén11 írja: Aczímerekcompositiójában az eszményi s pusztán jelképi alakok felvétele jóval régibb a történeti színezetűeknél, t.i. azoknál, amelyek valamely történeti vagy mondái cselekményre vonatkoznak. — Az eszményi alakok a magok egyszerűségében a középkori társadalom két nagy mozgató elemét jelképezik. Egy kereszt a hit iránti buzgalmat, egy oroszlán a bátorságot és harczi erélyt.

Igenis, pl. a kereszt nem jelentett még egyebet is.

Nem jelentette és nem jelképezte tehát azt is, hogy aki keresztet kapott avagy kezdett viselni a czímerében, az a keresztes hadjáratban vitézkedett. Efféle értelmeket a czímerképeknek csak a heraldika hanyatlása idejétől kezdve adtak. Mint már láttuk, Debreczen érdemes historikusa, Szűcs István is a zászlós bárány simbolikus jelentőségének kimagyarázása által igyekszik megállapítani czímerünk eredetét.

De ugyancsak Szűcs István felfogása szerint ez a zászlós bárány, a feltámadott Krisztus symboluma, jelképezi magát a keserves szorongattatásokat és sanyargattatá- sokat szenvedő11 12 és tűrő várost, amely ártatlansága érzetében sohasem csüggedett el, de sőt a veszedelmekből menekvését jelző győzelmi zászlót fennlobogtatva, pálmafaként szilárdul tartotta magát. A két kinyitott könyv a szentírást, az ó- és új-testamen- tomot jelenti, amelynek igéire támaszkodva, mindannyiszor féniksz madár13 módjára tisztúlt és újult meg a szenvedések tüzében. A tündöklő nap pedig a város felett őrködő isteni gondviselés symboluma.

Azonban a valódi heraldikusok legtöbbje nem tud megbarátkozni a jelképi czímerek elismerésének a gondolatával s azt tartják, hogy a valódi classicus heraldika szellemével semmi sem ellenkezik annyira, mint a czímerek szimbolikája.14 Mert az új iskola szerint a czímerképek és mesteralakok nem betűi egy hieroglifszerű írásnak, hanem egyszerűen megkülönböztető jelek. A legújabb heraldika írók csak annyit ismernek el, hogy néha volt tulajdonképeni oka, hogy ez vagy amaz alak, kép valamely czímerbe került. De általános szabály hiánya miatt, az alakok és képek jelentésének magyarázata nagyon ingatag talajon állott és mindenkor az ármális szövegírónak, vagy czímeradományozónak egyéni felfogásától függött.15

Föltehető ugyan, de semmivel sem-bizonyítható, hogy Rudolf és Leopold czí- merbővítéseinél is Debreczen históriáját és némely jeles tulajdonságait akarták szim- bolizáltatni: a féniksszel az 1564. évi iszonyú tűzi rombolásból lett fölépülését; a két kinyitott könyvvel az igaz hitnek és minden bölcsességnek forrását: az Ó- és Újszövet11 Turul, 1885. 137.1.

12 így értelmezi a bárányt Veszelin Pál debreczeni pap 1641-ben megjelent „Oktató és vigasztaló predikatiói” előszavában.

13 A féniksz a régi egyiptomiak sasalakú, bíbor és arany tollazatú mesebeli szent madara. Legismertebb monda róla, hogy minden 500 évben elégette magát fűszerekből készített fészkében, de hamvaiból megifjodva kelt újból ki. A keresztyén mondakörben az örök megifjúdás szimbóluma. A pálmafának nevezetes sajátsága, hogy minél több terhet raknak rá, annál erősebb. Egyébként a méltóság jelképének is tartják.

14 Csergheó Gyula: A czímerek fejlődése és nemei. Turul. 1881. 61.1.

15 Bárczay Oszkár: A Heraldika kézikönyve.

186