A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
1848-1849 - Surányi Béla: Egy reformkori szőlősgazda: Görög Demeter
EGY REFORMKORI SZŐLŐSGAZDA: GÖRÖG DEMETER Surányi Béla A hazai agrártörténeti kutatások perifériáján helyezkedik el a szőlőtermesztés és a borgazdaság,l különösen ami a termeléstörténetet illeti. Bár a néprajz is érdekelt e kérdéskör föltárásában1 2, vizsgálódásának gátat szab a tudományág határvonala. E rövid dolgozat is a téma fontosságára szeretné a figyelmet fölhívni. A szó'ló'művelés, ha nem is meghatározó, de jelentó's ágazata a magyar mezői gazdasági kultúrának. Gyökerei visszanyúlnak a római időkig, az Árpád-korból származó adatok pedig jelzik a magyar szőlőkultúra meglétét.3 4 A XIX. század közepén Galgóczi Károly4 által jelzett szőlőterületünk meghaladta a félmillió holdat: „Nemcsak a szőlőföld kiterjedése, hanem már az éghajlat által előidézett minősége tekintetéből is, egyik legfőbb terményét, s jövedelemforrását teszi annak okáért az országnak a bor” A mezőgazdaság által hasznosított földterületből a szőlő részesedése — a történelmi Magyarország 56 millió kh-jából — alig 1 %-nyi5, ami csekélynek tűnik, de ezt ellensúlyozza az ún. történelmi borvidékek patinája és a XIX. század utolsó harmadában kialakuló alföldi borvidék. Az első világháború előtt 21 szőlőtermő vidéket tartottak számon,6 amelyek a következők: soproni, neszmélyi, móri, Somlyói, badacsonyi—csopaki, balatonmelléki, mecseki, Villány—siklósi, szekszárdi, dunántúli, alföldi, nyírségi, egri, tokajhegyaljai, debrői, gyöngyös—visontai, beregi, sze- rednyei, felföldi, érmelléki, erdélyi. A közigazgatás változásával, a bortörvény módosításával növekedett vagy csökkent egy-egy terület nagysága, ami az elnevezésben is nyomot hagyott. 1 Az utóbbi időben jelent meg: Feyér Piroska: Szőlő és borgazdaságunk történetének alapjai. Bp., 1970. 407. old. Uő. A szőlő- és bortermelés Magyarországon (1848-ig). Bp., 1981. 385. old. Nagyon sok kérdésre nincs még megadva a válasz. 2 Tálasi István irányításával foglalkoztak e témával, pl. Vincze István, Balassa Iván, Égető Melinda, Kovács Attila, Andrásfalvi Bertalan stb. 3 Wenzel Gusztáv: Magyarország mezőgazdaságának története. Bp., 1887. 183—191. old., általában a szőlő kultúrtörténetével: Surányi Dezső: Kerti növények regénye. Bp., 1985. 155—195. old. Ugyenez, de hangsúly a biológián: Szabó Attila: Alkalmazott biológia a termesztett növények fejlődéstörténetében. Bukarest, 1983. 225—229. old. 4 Galgóczi Károly: Magyarország, a Szerbvajdaság s Temesi Bánság mezőgazdasági statisztikája. Pest, 1855. 24. old., 29—31. old. Az általa közölt adatokat óvatosan kell kezelni. Az egyes szerzők eltérően becsülik meg a szőlőterület és a bortermelés nagyságát. Lásd: Benda Gyula: Statisztikai adatok a magyar mezőgazdaság történetéhez (1767—1867). Bp., 1973. 457. old. Görög Demeter könyvének megjelenésekor a hazai szőlőterület nagysága 500 ezer és egymillió hold között lehetett. 5 Galgóczi K.: i. m. 284. old. 6 Takács Árpád: A szőlőtermelés történeti földrajza: borvidékeink. Bp., 1942. 36—68. old., lásd még: térképmelléklet. Vö.: Fodor Ferenc: Magyarország mezőgazdasági földrajza. Bp., 1929. 54—57. old. 17
