A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
Tanulmányok - Gellér Ferencné: A "Debreceni Dongó" Fejezet a debreceni élclapirodalom történetéből
(T.F.)”; „Pesti kiküldetés (piláf)”; — „Minimenko módszer és egyéb nehézségek a lakásépítés frontján (piláf)”; — „Exotikus szekta extatikus ámokfutása a Ta-xi körül — juszuf—”; — „Szilveszteri történelem — dakókler —”; — „Hurrá, fúrják a lyukakat! (piláf)”.27 Az aktualitás tréfás megverselésének eredménye a bökvers. Az epigrammaszerű, gúnyos hangú, rendszerint személyes élű, vagy valamely mulasztást, visszásságot pellengérre állító, rövid, könnyed hangú, nem művészi igényű vers. Kiváló művelői a „FÜL”; a „T.F.”; m.m.—”; ill. „—meti—” jelzésű szerzők. Pl. „Zálogosdi játék. FÜL”; — „A gép, a kép, meg a nép. Marci.”; — „Nem gyámom ő... FÜL”; — „Tele van a város... Szagolcska Mihály”.28 A másik verses forma az agitatív csasztuska. Hangvétele tréfás, olykor gúnyos. Egyetlen epizódban kis életképet villant fel. Pl. „(Nem dolgoztunk lám hiába): Debreceni nagyvásár I Minden vevőt idevár, I Itt a sátrak egymást érik, / Itt a vásznat öllel mérik. — Csizma, bakancs, nagykabát, У Bicikli és vaslapát; í Nem dolgoztunk lám potyára, У Lejjebb ment a cikkek ára. — A változást érzi máris, У A dagadó bu- gyelláris. / így élünk ezután jobban, I Éljen az új kormányprogram Г A „Négy igaz ember” c. versből csak részletet közlünk: „Nádudvari Vörös Csillag fénye I Beragyog az ország szívébe, i Szabó István elnök ragyogtatja, í Halványodni el sohasem hagyja.”29 A szövegek nyelve az átlag olvasó nyelvéhez igazodik. Nem kíván zavarba ejteni, inkább a könnyű érthetőség sikerélményével ajándékozza meg olvasóját. A pillanatnyi aktualitást részletezés nélkül, lényegre tőrön, az élcelődés szándékára valló csattanóra törekedve fejezi ki. A jó és a rossz pólusait általában egyéni tulajdonságok ellentétével hozza létre, így az okosság a butasággal, a tehetség a tehetségtelenséggel, a talpraesettség az ügyefogyottsággal, a kellemes külső az ormótlansággal párosul. A képhez fűződő szövegek a vegetatív nyelvhasználat sajátos formái: csak az nyer kifejezést, ami vegetatív reakciókkal függ össze (agresszióval, önvédelemmel, rémülettel, ujjongással stb.). így válnak egyeduralkodóvá az indulatszavak, a fenyegető mor- dulások, az örömteli lihegések, a jajkiáltások. Hangja csipkelődő, legfeljebb ironizál. Indulata, dühe nincs, alapjában bizakodó. Egy olyan lelki-szellemi magatartást közvetít, amely nyitottnak és bátornak tudja magát, miközben egyre inkább a kor és a hatalom kívánta előítéletekbe zárkózik. Részletesen szóltunk arról, hogy min nevetett, mit gúnyolt ki a város élclapjában. Egy évig élt a Debreceni Dongó. A központi sajtóigazgatóság engedélyét nem kérte ki sem a szerkesztő, sem a kiadó, így papírkiutalást sem kaptak. Feketén szerezték be a szükséges papírmennyiséget. Ez az állapot nem tarthatott sokáig.30 S bár a vicclap a társadalom hatalmi struktúrája által elfogadott preferenciákat részesíti előnyben, a kritikát mégsem tudta elviselni a szocializmus építésének kezdeti gyakorlata. A kormányzat sajtópolitikája arra irányult, hogy csak egy központi élclap maradjon meg, s a vidékieket meg kell szüntetni. A Debreceni Dongó utolsó száma 1954. július 3-án jelent meg. Ezt követően a 27 A megjelenés sorrendje: D. D. 1953. 2. sz. aug. 2. 2. p.; — uo. 9. sz. okt. 24. 2. p.; — uo. 10. sz. nov. 7. 2. p.; — uo. 12. sz. dec. 5. 2. p.; — uo. 14. sz. Szilveszter. 1. p.; — uo. 1954. 27. sz. júl. 3. 3. p. A névaláírások feloldása: T. F. (=Taar Ferenc); piláf (=Pálfy József); —juszuf— (=Básler Gusztáv); —dakókler— (=Fábián Sándor). 28 A megjelenés sorrendje: D. D. 1953. 7. sz. szept. 27. 4. p.; — uo. 1954. 15. sz. jan. 16. 3. p.; —uo. 1953. 2. sz. aug. 2. 3. p.; — uo. 1954. 11. sz. ápr. 10. 2. p. A névaláírások feloldása: —m.m.—; Marci (=Marjai Márton); —meti— (=Kmetty Gyula). 29 D. D. 1953. 8. sz. okt. 10. 1. p. és uo. 1953. 10. sz. nov. 7. 1. p. 30 I. m. Pálfy 172
