A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

Tanulmányok - Gellér Ferencné: A "Debreceni Dongó" Fejezet a debreceni élclapirodalom történetéből

máció lényegében egy alárendelt összetett mondat ábrázolása.16 Az egyes képek közötti várakozás, feszültség a mondat végéig nőttön nó', amely a sor végén — a tettes leleplezésére teljes fegyverzetében megjelenő Dongó révén — mosolyt fakasztóan nyer feloldást.

A „FÜL” készítette „Kilépők arcképcsarnoka”17 főszereplője az emberi arc. Az egyes kockák néhány alapemócióra szűkített szituációt jelenítenek meg, amelyekben azonnal felismerhetők: a ravasz, a komótos, a számító, az erőszakos, a bárgyú, a céltudatos, ill. a dologkerülő paraszt típusainak figurái. A karikírozást egy lógó orr, vicsorgó fogsor, villogó szempár, bajusz, szájban ferdülő pipa, ill. a fejre húzott kalap formája, állása fejezi ki.

Kitűnő a 10. sz. karikatúrája.18 A november 7-én vörösen megjelenő címlapon egy kórterem látható, előtte gondterhelt látogatókkal (Churchill, De Gaulle, Adenauer, Dulles, De Gasperi, Be-Ne-Lux), velük szemben a főorvos (Eisenhauer), kezében naptár, amelyen jól látható a 7-es szám. Az ajtón kórlap: a beteg neve: „Kapitalizmus”, kórisme: „végelgyengülés”. A szöveg: „— Hogy van a betegünk? — a főorvos: — Rosszul. Képzeljék, a figyelmetlen ápolónő bennhagyta a naptárat!... Ma van az első gutaütésének évfordulója...”

A külpolitikai témák hangneme általában hetyke, amely abból a „biztos” tudatból táplálkozik, hogy az igazság a „mi” oldalunkon van. Pl. „Fegyverszünet Koreában.”19 De az is előfordul, hogy a napi teendő kap (kül)politikai töltést: „Ocsmány kolorádóbogár / Krumpli földön pusztítva jár. / Hátán csíkos takarója I Amerika lobogója. I Tehetetlen mohó féreg, I Jelentsd, ha földedre téved!”20

A Dongó igazi kalandsorozata a „Diri Dongó kalangjai”, amely a 16. számtól kezdődik és tart a 23. számig, nyolc epizódban elbeszélve.21 A címfejről ekkor eltűnik kedves alakja, helyette tábla jelzi: „Kiszálláson vagyok”; „A Városi Tanácsnál vagyok! / Mit tudom én, mikor jövök.” A sorozat 3. részénél a szélvihar elől a vagon- gyár kéményébe kétségbeesetten kapaszkodó Dongó látható, jelezve így megpróbáltatásainak újabb állomását. Megkapjuk üdvözlő lapját a jövőből a következő részben, s a „sóhajok” által röpített „csodás utakon” az akkori valóság tucatnyi fonákságát láttatja velünk „felülről”. Kedves epizód az újság 50 éves fennállásának ünneplése a „Dongó-palotában”, mikor is a dolgok egy hatalmas — „20 000. jubileumi fullánk” felirattal díszített — tortát vesznek körül.

A sorozat a 20. számtól a 3. oldalon jelentkezik. Hogy valójában presztízsveszteségről van-e szó, vagy csupán a véletlen műve, nem tudjuk. Azt azonban érzékeljük, hogy a jövőben és a múltban játszódó történetek továbbra is hevesen jelenidejű mondanivalója mára kissé erőtlennek tűnik. A rajzok ötletessége, szellemessége, technikai megoldásai, egyszóval a képi formanyelv viszont minden eddiginél jobb, profi rajzolót sejtetnek

Ebben a sorozatban a kép és a szöveg sajátos kombinációjával egy új műfaj megjelenésével állunk szemben, s ez a képregény. A képek mesélnek, teljesen átveszik az epikus funkciót, zárt történetet alkotnak. A leíró szöveg elenyésző, s ami van, az is képbe beépítve kel életre. Dongónk a merev fejléc pózból, szignálképből kilépve meg16 D. D. 1953. 7. sz. szept. 27. 3. p.

A mondat így hangzik: „Az Elek sógorának a fia mesélte az Ödön nagypapájának, hogy a Málcsi néni harmadik férjének az ikertestvérét munka közben megszúrták! Leleplezzük a tettest!”

17 D. D. 1953. 8. sz. okt. 10. 2. p. — FÜL (=Fülöp György) —

18 Uo. 1953. 10. sz. nov. 7. 1. p. A címlap korhű neveivel.

19 Uo. 1953. 2. sz. aug. 2. 2. p.

20 Uo. 1953. 5. sz. aug. 30. 3. p.

21 Uo. 1954. 16. sz.-tól a 23. sz.-ig. jan. 30.—máj. 8.

169