A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

Tanulmányok - Gellér Ferencné: A "Debreceni Dongó" Fejezet a debreceni élclapirodalom történetéből

elevenedik és folyamatosan cselekvő hőssé válik. Nem gondolkodik, nem töpreng vagy tétovázik, hanem tesz, méghozzá mindig a túlerővel dacolva, a véletlenben (és ügyének igazában) bízva. Kivont „karddal” harcol, helyettünk, érettünk. Energikus, harsogó kontúrjaival, színeivel önmaga reklámját állítja elő. Kitérni előle, nem észrevenni, nem lehet. Pillantásunkat magával ragadja, szeretjük őt és aggódunk érte (magunkért). S nem számít az sem, ha tudjuk, hogy becsapjuk magunkat, mert az általa kínált ködvilág igazából nem megoldás a magunk és környezetünk mássá formálásához. Mégis, talán éppen ezért, egyre inkább magunkénak érezzük e kicsiny, harcos Dongót, aki segít felmutatni a fonákságot, segít felvenni a harcot a fizikai és szellemi ostobaságokkal szemben; megtanít „férfiasán” helytállni, de alkalomadtán visszaadni, megbosszulni a sérelmeket stb. S teszi mindezt oly bölcsességgel és derűvel, amely minden mesehős sajátja, s éppen ezért nem csupán pótlék, hanem az életbenmaradás feltétele is.

Itt talál magára a karikaturista, ebben a szalagtörténetben. S hiába tűnik el a címoldalról a sorozat felénél, a vezérmotívum imparatívusza meghatározóan jelen marad. S ez akkor is igaz, ha ellentmondani látszik azzal a korábbi megállapítással, miszerint a történetek ellaposodnak. Igen, a kalandok, a mindennapok eseménytelen szürkeségének „kalandos” tagadása megfakulhat, de a szándék — tükröt tartani a szűklátókörűségnek, bárgyúságnak, ostobaságnak stb. — felértékelődik, s új művészi érték megteremtésének hitelét adja.

A 21. számmal együtt jelenik meg a „Méhecske”, a debreceni Dongó „melléklete”, amely új alakkal gazdagítja a lapot.22

Méh Marci fémgyűjtő kalandjait ugyanaz a szignatúra fémjelzi, mint akiét a Diri Dongónál is megtalálhattuk. Méh Marci alakjának vonalvezetése, dinamizmusa a Diri Dongóéval „rokon”. A képregény a lusta Tücsök Berci története, akit rá kell venni a fémhulladék gyűjtésére. Marci érvei között szerepel a „réz és vashegy”, a „vasorrú bába”, aki a cél érdekében „rozsdás orrá”-tól is megvált, de felvonultatja a modern élet „pompás” dolgait, az „autót”, a „vonatot” és a „repülőgépet” is. Az eredmény nem lehet kétséges: . .legjobb fémgyűjtő lett Berci e nagy kerek világon”.

Marci kalandjainak népmeséi ihletésű szituációi önmagukban véve szórakoztatók. Erénye ennyi, nem több, s a művész nem is akar mást. Az önfeledt szórakoztatás öröme vezeti a tehetséges rajzoló kezét.

A Debreceni Dongó karikatúráinak többsége megérdemli a figyelmet. A karikatúra a hétköznapi gondolkodás szintjén ragadja meg a problémákat és ezekhez fűz többnyire felszínes, de találó észrevételeket. Ugyanúgy kommentál, megrendít, szórakoztat, véleményt formál, lelkesít, kritikát ad, mint az írott publikációk.

Kipellengérezi a lógósokat, a visszaéléseket, a laza munkafegyelmet, a selejtes munkát, a tervszerűtlenséget, az ittas párttitkárt, az ügybuzgó instruktorokat stb. Élére állítja az építkezések ügyét, a lakáshivatal packázásait, a MÁV lassúságát, a szolgáltatások nehézkességeit, a bürokrácia burjánzásának kérdését stb. Szóvá teszi a bezárt WC-к ügyét, a hiányokat, a rossz kenyeret, a félig telt gyufásdobozt, a szívhatatlan cigarettákat, a rosszul működő toronyórákat, az állandó értekezleteket stb. Megdicséri a jól dolgozó termelői csoportokat, az élenjáró sztahanovistákat, a begyűjtésben, beadásban első helyezetteket; buzdít a munkaversenyben való helytállásra, az új termelési módokra, a beadások teljesítésére. Nyilvánvaló, hogy a kritikus hangvétel mellett szimpatizáns is, az aktuális politika szócsöve. E kettőségből táplálkozik sajátossá; ga, korlátozott és szabályozott szabadsága. Miközben az átlagember oldaláról „kívül; ről” bírál, valójában „belül van”, mert a társadalom magatartási rendszerének egyik közvetett eszköze.

22 Uo. 1954. 21. sz. ápr. 10.

170