A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok Debrecen város szociálpolitikájának kérdéséhez 1867-1914

tárgyalt Simonffy Sámuel ispotályi inspectoral. Néhány év múlva, 1796-ban már lakhatatlanok voltak a szegényházak épületei. A város és az egyház a 19. század első felében több közös vizsgálatot folytatott, 1837. november 1-jén Könyves Tóth Mihály azonban ismét csak az épületek rozoga állapotáról tudott jelentést tenni. Meg kell említenünk a vizsgálatokkal kapcsolatban az ún. ispotályi vegyes bizottságot, amely 1789 óta intézkedett a szegények felvétele ügyében. Az épületek külső történetét tekintve egy 1854-ben készült összeírás szerint 4 házról tudunk, ezek különállóak, mindegyik épület 18 öl hosszú, 32 öl széles, van bennük összesen 20 szoba 120 beteg részére, egy halottas kamra, hét öl hosszú felügyelői vagy dékánlakás. 1858. december 8-án egy ülés kimondta az Ispotály átalakítását. 1870 körül a város négy új szobát építtetett, 1883-ban még két lakást és új fáskamrát s 1906-ban volt összesen 24 szoba és 154 szegény.73 Láttuk tehát, hogy az Ispotály befogadó képességének növeléséhez a város is hozzájárult. A város és az egyház 40 fővel emelték az intézmény befogadó képességét és közösen 2800 forintot fizettek. A város a maga részét be is fizette, míg a városi szegényházat fel nem állították.74 Ezután is segélyezte a városi tanács az Ispotályt, de volt olyan eset is pl. 1899-ben, hogy csökkenteni akarta az emh'tett segélyt.75

Debrecenben a városi tanács 1777-ben kimondotta, hogy a római katolikus szegényházat felállítják és abban 16 szegényt fognak elhelyezni.76 Előzőleg Mária Terézia 1775. január 26-i leirata erről már szólott. A római katolikus szegényápolda 1779-ben készült el a város pénztára terhére 2 szobával, 2 kamrával, udvarral és kerttel, összesen 12 mindkét nembeli szegény kapott ellátást és ruházatot. Pénzforrásai a jótékony adakozásokból, házankénti kéregetésekből, végrendeleti hagyományokból és a templom ajtajánál kitett perselybe összegyűlt adományokból álltak. Az ápolda ügyeit egy „kis gyülekezet” név alatt működő katolikus tanács irányította. Gyűléseiről 1826— 1847-ig rendes jegyzőkönyvet vezetett. 1847-ben az ápolda alaptőkéje 19 400 forint 33 krajcár volt. 1862-ben megalakult egy községi bizottmány, amely az ápolda feletti felügyeletet intézte a továbbiakban.77 Az ápoldában élők száma változatlanul 12 fő. Itt számszerű vagy terjedelmi bővítésről nem tudunk.78 Arról van tudomásunk, hogy 1904-ben a római katolikus egyház községi bizottsága a római katolikus szegényház és árvaház újjáépítésére és felszerelésére kérelmet adott be, de vissza is vonták.79 A debreceni római katolikus egyházközségi bizottmány 1912. október 28-án ülést tartott. Ezen a városi tanács 9350/912 sz. határozatát tárgyalták meg a római katolikus szegényház kitelepítéséről. Szó volt az építkezés mérvéről és a város anyagi részvételéről, a jövőt illető tervek körvonalazódtak.80

Dolgozatunkban említettük már, hogy 1892-ben a koldulás megszüntetése döntő fordulathoz érkezett. Ennek egyik módja az a tervezet volt, amely az Ispotályt a városi szegényházba akarta beolvasztani. A református egyház azonban ebbe nem ment bele és így a város Vecsey építész által a Vágóhídnak épített, de később kaszárnyának használt épületben elkészíttette a városi szegényházat. A szegényügyi szabályrendelet megállapította, hogy a szegényellátásban részesítendő egyén teljesen vagyontalan, debreceni illetőségű, munka - és keresetképtelen legyen és tartásra kötelezhető rokonai ne

73 Herpay G.: i. m. 93., 94., 116., 117., 118., 123. old.

74 LengyelZ.: A szegénykérdés... i. m. 41. old.

75 HBML. IV. B. 1403/a. 52/4216 sz. 1899. márc. 29.

76 LengyelZ.: A szegénykérdés... i. m. 39. old.

77 Liszt Nándor—Sümeghy József: Debrecen katolikus múltja és jelene. Debrecen, 1930. 65., 66. old.

78 Dr. Tegze Imre: Közegészségügy. In.: Zelizy Dániel: i. m. 1882. 794. old. Polg. mest. jel. 1890. évről. Debreczen, 1892. 72. old.

79 HBML. IV. B. 1403/a. 57/1904. sz. 1904. márc. 25.

80 HBML. IV. B. 1406/a. Eb. i. 3658/1912.

133