A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Gazdag István: Debreceni alapítványok az első világháború előtt
DEBRECENI ALAPÍTVÁNYOK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ELŐTT Gazdag István Napjainkban egyre több alapítvány létesítéséről ad hírt a napisajtó. A köz szolgálatának ez a módja történelmi fejlődésünk korábbi szakaszában megjelent. Tartalmát — forrásaink szerint a legkorábbi adományozó — 1576-ban Gyöngyösi Szűcs János debreceni polgár neje fogalmazta meg igen tömören 25 forintot adományozva „.. .a debreceni deákok egyetemének közhasználatra”. A bejegyzést Balogh Ferenc találta meg Debrecen város jegyzőkönyvében.1 Az alapítvány modern magyarázatát az értelmező szótár a következőkben adja meg: „Olyan vagyon, amelynek jövedelme művelődési, egészségügyi vagy más köz- vagy magáncélok szolgálatára van rendelve.” Ez utóbbi megfogalmazás kibontotta az alapgondolatot, a közhasználat működési területeit is meghatározta. Az alapítványok keletkezésük időpontjában és ezt követően évtizedeken át az egyházakhoz és azok intézményeihez kapcsolódtak. A katolikus alapítványokat a királyi udvar, maga a katolikus egyház és főurai létesítették. A XIX. század végén sor került az alapítványok jogi rendezésére. A képviselőház 1880. szeptember 30-i ülésén gróf Apponyi Albert és Apáthy István képviselők tettek jelentést „A magyarországi katolikus vallási és tanulmányi alapok és alapítványok jogi természetének megvizsgálása” címmel.2 Az előterjesztés azzal a céllal készült, hogy a fenti alapítványok tulajdonjogát kizárólagosan a katolikus egyháznak biztosítsa, pontosabban védelmet nyújtson ezek egy részének állami célokra történő felhasználása ellen. Az Apponyi- jelentésből kirajzolódik a magyar vallásalap keletkezésének és alakulásának a folyamata, ugyanilyen áttekintést kapunk Apáthy István „Tanulmányi alapról” címmel előterjesztett jelentéséből is. Á protestáns alapítványokat az egyház mellett az erdélyi fejedelmek, mindenféle rendű és rangú hívők, a protestáns többségű városok, települések, más felekezetűek és esetenként a királyi udvar létesítette. Az alapítványok lényegének, jogi természetének megértéséhez ad kulcsot az alapítványokról 1906-ban készített törvénytervezet.3 Tamás Lajos véleménye szerint az alapítvány tartalma elsősorban azt jelenti, hogy az alapítványtevő megfogalmazza a létesítésre irányuló szándékát, kitűzi az alapítványi célt, és rendelkezésre bocsájtja az alapítványi vagyont.4 A törvénytervezet indoklása 1 Jakucs István: A debreceni református Kollégium alapítványai. Db. 1937. 15. old. 2 A magyarországi katholikus vallási és tanulmányi alapok és alapítványok jogi természetének megvizsgálására a képviselőház 1880. szept. 30-ki üléséből kirendelt bizottság előadóinak gróf Apponyi Albert és Apáthy István országos képviselőknek jelentései. Szent István-Társulat „Házi Könyvtára” 1883. XLIII. 129 old. 3 Törvénytervezet az alapítványokról. (Előadói javaslat.) Budapest, 1906. 31. old. A törvénytervezet 40 §-ból áll. Ezt követi az Indoklás, amely 38 §-t tartalmaz. 77
