A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Gazdag István: Debreceni alapítványok az első világháború előtt

szerint „Az alapítvány létesítése tulajdonképpen nem egyéb, mint bizonyos vagyonnak valamely közérdekű cél részére való ajándékozása.” A magyar jog az ún. alapítványi szabadság elvét fogadta el: az alapítási szándék önmagában külön engedély és regiszterezés nélkül elegendő az alapítvány tényleges létrehozásához. Az alapítványi cél meghatározásánál tekintettel kellett lenni arra, hogy az közérdekű, tartós legyen,

ne ütközzék törvényes tilalomba, közerkölcsbe, közrendbe.

Forrásaink szerint a debreceni alapítványok, alapok vagy adományok, amelyek később alapítvánnyá alakultak át, az egyház, a kollégium és a város kezelésében léteztek, két nagy csoportba sorolhatók:

Az első csoportba a református egyházhoz, annak intézményeihez, elsősorban a Kollégiumhoz kötődő, a XVI. századtól keletkező alapítványok tartoznak.

A másodikban az állami, Debrecen városa, polgárai és más települések lakói által létrehozott alapítványok találhatók. A magyarországi református egyetemes kon- vent 1898-ban rendelte el egyöntetű rendszeres törzskönyv készítését a főiskolai alapítványokról.4 5 A törzskönyv forrásai: az első alapítványi törzskönyv (vagyonkönyv) a magyar kir. Helytartó Tanács rendeletére erős sürgetések után hat év alatt készült el 1784. szeptember 6-ra, a debreceni református egyház, a tanári kar, a pénzkezelő és Sinai Miklós egyháztörténet tanára és főiskolai akkori levéltárnok közös munkálkodásával. Címe „Relatió de Fundationibus Collegii Debreeinensis”, latin nyelvű kézirat nagy ívrétű kötetben, egyik eredeti példánya felment a kormányhoz.

A második forrás Kerekes Ferenc tanár és levéltárnok dolgozata „Deductió” címen, Szoboszlai Pap István szuperintendens sajátkezűleg írt első munkálatára adott válaszul is, de meg az egyházkerület tájékoztatására is szolgált, főleg 1792-től 1842-ig.

A harmadik forrás az Egyházkerület és a Gazdasági tanács vegyes küldöttsége által készíttetett a főiskolai pénztárnok bevonásával. Az ösztön- és pályadíjakról 1898-ban jelent meg nyomtatásban tájékoztatás Sas Béla gondozásában, a bővített kiadást Balogh Ferenc 1904-ben jelentette meg. A törzskönyv három részre tagolódik. Az elsőben az alapítványok régi nagy gyűjteménye Bocskai István fejedelemtől 1895-ig találhatók: 428 alapítvány vagy hagyomány. A másodikban 136 újabb alapítvány és hagyomány: a harmadikban 197 jótevő neve van feljegyezve.

A Kollégium számára tett nagyobb alapítványokat a 19. sz.—20. sz. fordulóján a következő módon tudjuk regisztrálni6:

Adományozó Alapítványszám

Állam 2

Vidéki iparos, kereskedő 2

Főispán 3

Püspök 3

4 Dr. Tamás Lajos: Egy jogi intézmény múltja, jelene és jövője. (Az alapítvány) Studia Iuridicia Auctoritate Universitatis Pécs Publicata. 40. sz. (Szerk.: dr. Ádám Antal) A szerző megjegyzéséhez „... a rendkívül gazdag magánjogi irodalomban szerény azoknak a műveknek a száma, amelyek az alapítvány vizsgálatának megkülönböztetett figyelmet szentelnek” hozzá kell fűznünk, hogy alapítványokról történeti munka se nagyon jelent meg.

5 A Debreceni Református Főiskola Alapítványi Törzskönyve, azaz alapítványok, hagyományok és adományok tevőinek sorozata I, II, III részben. 1550-től 1911. évig. Készítette: dr. Balogh Ferenc, az egyháztörténelem tanára és főiskolai levéltárnok. Db., 1911. 482. old.

6 Jakucs I.: i. m. 5. old.

78