A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Béres András: A debreceni szűrszabók és gubacsapók pere a XIX. században

„1738-dik esztendő tályán változván a’ föld népe viselete; Ungváron és azon a’ Tállyékonn Gubákat kezdettek szőni; és azoknak viseletét felvette ezen környék, és midőn azokat ide hozták árulni ’s a’ Kalmári Társaság vette meg.” Ez a változás Munkács és Ungvár környékéről kezdett terjedni. Ott ugyanis a XVII. sz. végén a gubaviselet már meghonosodott.4 A szűrcsapóknak gubacsapókká történő átalakulásáról Szűcs István is ír Debrecen történetéről szóló munkájában.5 A guba viselete a pestis járvány idején kezdett elterjedni Debrecenben is. Már e munkából megtudjuk, hogy két szűrszabó mester, Diószegi Péter és Szombati András kezdeményezték. Szőllősről a gubaposztó szövéshez értő „két ruszka nőt hozattak, ezekkel fonatván meg és szövetvén a gyapjút, ezektől eltanulták a gubakészítést a helybeliek, s így aztán az eddigi szűrcsapók átengedvén a szűrdarócz kelme készítését a szűrszabóknak, ők maguk gubacsapók és gubaszövők lettek”. A különválást követően az eddig együtt lévő céhleveleken megosztoztak.6

Szerves következménye tehát ez két dolognak. A váradi és a debreceni szűrcsapók a háborús idők miatt elszegényedtek. A guba ugyanis helyettesítette a szűrt és pótolta a gyapjas juhbőrből készült bundát. Ugyanakkor — könnyű és olcsóbb lévén — előbb az Ungvárról ide hozott gubákat a Kalmár Társaság vette meg, s természetesen haszonnal árulta. A szűrszabók panaszukkal a Tanácshoz fordultak, mely szerint a Debreceni Kalmár Társaság közbelépése folytán tetemes haszontól estek el. Mivel azonban kész és végben lévő gubákat árultak, a Tanács úgy döntött, hogy a gubaposztót a „csinálatlant” a szűrszabóknak ítélte, bár egyetértett azzal, hogy a másodkézből vásárolt kész gubák árulását a kalmároknak engedte meg, de ezek a ruhadarabok drágábbak voltak. Ezért azt szorgalmazták, hogy lehetőleg a készítők maguk foglalkozzanak az árulással is, „hogy a szegénység maga szükségére olcsóbban vehesse”.7

Az eddigi irodalmi adatok egyöntetűen a két „ruszka asszonyáról beszélnek, akik a gubaszövést Debrecenben elterjesztették. De pontosan csak az 1800 januárjában felsorakoztatott tanúvallomások tisztázzák a kérdést. A szűrcsapók és a gubacsapók között a XVIII. század végén keletkezett per és annak során felvett tanú- vallomások részletesebben világítják meg az esetet. Ezt a Babótsay István cancellista által 1800. január 25—26-án felvett tanúvallomási jegyzőkönyvekből így ismerjük meg a feltett kérdésre adott válaszokban:

„Hány esztendeje lehet, hogy a’ Guba Csinálás Debrecenben lábra állott. Ki kezdette leg előszöször a’ Gubát szövetni, hogy és kikkel szövette? és az Szűr Csapó volt-é, vagy Szűr Szabó, tudta-é valaki annak előtte Debreczenben a’ guba szövést, és nemdenem Szűr Szabótól tanulták-é osztán meg a’ Szűr Csapók a’ Guba Szövést.

Fassiones Testium (tanúvallomások):

Primus P. ac Petrus Diószgi Civis et Lanifex huja s Annorum circiter 69. juratus et examin fatet: Én 1745-ben 746-ban és 747-ben Szűr Szabó inas voltam Néhai eskütt Szombati András Uramnál és így tudom azt bizonyosan, hogy a’ Guba Szövés és varrás akkor jött bé Debreczenbe, még pedig nevezett Szombati András Uram által, mert az előtt itt senki ahoz nem tudott. Eő Kegyelme is Munkáts vidékéről nevezetessen Szőllősről hozott két orosz Asszonyt (:Még az edgyiknek a’ neve most is jut eszembe hogy Annóknak hívták, a’ másikat pedig úgy tettzik Ersóknak hívták:) és ezekkel fonatta meg a’ gyapjút, és ugyan ezekkel szövette meg is. Én magam is tép4 N. Bartha K.: i. m. 18. old.

5 Szűcs István: Sz. Kir. Debreczen város történelme. Db., 1870. 643—644. old.

6 N. Bartha K.: i. m. 18. old.

7 HBML. IV. A. 1011/k.—59/1801.

42