A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Béres András: A debreceni szűrszabók és gubacsapók pere a XIX. században
A DEBRECENI SZŰRSZABÓK ÉS GUBACSAPÓK PERE Béres András Az Alföld egyik kiemelkedő kézműipara a gyapjúművesség. A gyapjúszövők, csapók, szőrművesek, szűrcsináló mesterek, szűrtakácsok teremtették meg az alapot ahhoz, hogy Debrecenben már 1398-ban szabadalmas csapó céh működjék, amely szabadalomlevelet a debreceni főbíró (Laurentius filius Damjani) 1440. december 3-án megerősítette. Balogh István mint legrégibb céhlevelet a gubacsapók 1398-ból való céhszabálya átiratának tartja.1 Az kétségtelen, hogy a gubacsapók munkája, mint gyapjúműves mesterség, a szűrcsapókkal van szoros összefüggésben Debrecenben, de a XIY. sz. végén itt még nem lehet a kettőt összekapcsolni.2 Az 1802. március 11-én kiadott debreceni tanácsi jelentés hivatkozik egy a Magistratus által 1468-ban kiadott, azután Szapolyai János király és más erdélyi fejedelmek által megerősített szabályokra (articulusokra), melyek szerint: „Az régi időkben a’ Szabók és a’ Szűr Csapók egy Társaságban, és Privilégium alatt voltak.”3 Az 1599-ben nyert privilégium artikulusaiból világosan kiderül, hogy ,,a’ Váltó, Vásári és Szűr Szabók a’ Szűr Csapókkal egy Társaságban, és Czéhben kötötték magokat: és ezen ARTICULUSOK mind a’ négy rendbeli Mestereknek Törvényeket, és rendet szabnak”. Jóllehet egy céhben voltak, már az első articulus kimondja, hogy egyik a másik mesterségével nem élhet. A második Privilégium 8-dik articulusa így fogalmaz: „Az elébbi szokás és szabadság szerént ezutánn is a’ Szabó Mester egyszersmind a’ Nyíró' Mesterséget (Posztó készítő) is ne mívelhesse, a’ Nyírő Mester is a’ Szabó művet együt a’ Nyírő művel, hanem minden egyik rendbeli Mesterséggel meg elégedjék, se penig a’ Zabó, Nyírő Mester vagy Szolgát a’ kivel pénzért, vagy Szegőd- ség szerént mívelhetné, háta megett ne tartson; azonképpen a’ Nyírő is Szabó Legényt vagy Mestert, kivel a’ Szabó Művet míveltetné ne tarthasson.” Még ekkor sincs szó gubacsapó céhről. De az 1735-ik esztendőben a VI. Károly császár által kiadott privilégiumban a szűrcsapóktól már a szabók külön vannak. A háborús idők, és a viselet változása miatt, mint ezt Bethlen Gábornak a szűrszabók részére kiadott bizonyságlevele tudtunkra adja, a váradi és debreceni szűrszabóknak megengedi, hogy szűrvégeket mindenütt szabadon vehessenek és azt haza hozhassák. Erdélyből, Nagyszeben és Brassó környékéről szerezték be a szűrposztót, s a szűr viseletét kezdte felváltani az olcsóbb guba. 1 Balogh István: A legrégibb debreceni céhlevelek. DMÉ, 1937. 133—136. old. 2 N. Bartha Károly: A debreceni gubacsapó céh. Db., 1939. 17. old. Ecsedi István: A debreceni becsületes gubacsapók céhe. DKK, 1924. 47. old. 3 HBML. IV. A. 1011/k.—59/1801. A gubacsapó és szűrszabó czéhek között fenn forgó Contro- versiáról való Relatio. Debrecen, 1801. április 3. 41
