A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Papp Klára: Balkáni kereskedők a XVIII. századi Bihar megyében

uradalomban meglévő szokást, hogy mások nem kereskedhetnek. Ez esetben Lestyán Demeter udvarbíró azt is hozzátette: „a négy vásáron kívül zsidóknak” különösen tilos a tevékenység.75 1 803 folyamán újabb földeket bérelt Demeter („Ürmosd Lapossá rétet”, „Peres föld nevű Piagát” a Körös parton), s már 1801-től a váncsodi kocsmát is árendálta.76

A század első éveiben, különösen, hogy az udvarbíróval is konfliktusba keveredett, megsokasodtak a panaszok a boltárendátor ellen: mások szénáját elhordatta, egy Kis Miklós nevű mezőgyáni lakos földjét elvette, a böszörményi erdőt pusztítatta, sőt a fiát még a gróf gyalázásával is megvádolták. A gróf ezekben az esetekben egyszer sem döntött Csoján Demeter javára. Amikor pedig a Telegden lakó Fóris Ignác hét ökrét teleltetésre befogadta, s az állatok a jég alatt vesztek, azok árának (21 rénes forint) megfizetésére kötelezték (egy két évig húzódó peres eljárás végén).77 Demeter görög tipikus példája lett azoknak a balkáni kereskedőknek, akik letelepedve, pénzüket bérletekbe, kereskedelembe fektették, s különleges mohóságuk révén vonták magukra környezetük megkülönböztetett ellenérzését. Nem tisztázott körülmények között 1814-től már más — egy Rózsa Ferenc nevű zsidó — a böszörményi bolt árendátora, aki 1816-ra az egyik csapszéket is bérelte,78 a váltás tehát a görögök— zsidók között — ha megkésve is, de itt is végbement.

A balkáni kereskedők XVII. századi jelenléte (Debrecenben, Váradon, Diószegen), tevékenysége adhatja a magyarázatát, hogy a XVIII. század folyamán miért kerülhetett sor már 1735-ben a kompániába tömörült görögök kiváltságlevelének kiadására. A questorok azonban csak kisebb mennyiségben foglalkoztak a török áruk forgalmazásával, bevételeik jelentősebb része származott a helyi áruk, illetve a bécsi kereskedők portékáinak értékesítéséből. Mindezek mellett, mezővárosokban és falvakban egyaránt ők voltak több földesúri haszonvétel bérlői is.

Társaságaik működésének vizsgálata nem csupán arra derített fényt, hogy igen kiterjedt kapcsolatokkal rendelkeztek az ország többi görög kompániájának társaságaival, hanem azt is igazolta, hogy a felvidéki városokkal (Eperjes, Lőcse stb.) vagy Bécs polgáraival szintén kereskedelmi és hitelpartneri viszonyba léptek. Bevételük egy része bizonnyal kikerült a Török Birodalom területére, de a tevékenység fenntartása (boltbérletek, áruk beszerzése, hiteltörlesztés, ill. hitelnyújtás stb.) miatt a jövedelem jelentős hányada a belső forgalom bővítésére fordítódott.

Contractusaikban, bérleti szerződéseikben előnyös helyzetüket külön is megerősítették (só, vas árulásának stb. egyedárusítási joga), esetenként kiemelve a zsidók eltiltását a kereskedés ezen formáitól. Ahol ez a gyakorlat sikeresnek bizonyult (mint a Csáky birtokokon), ott a zsidó bérlők megjelenése jóval későbbi.

Mária Terézia említett hűségeskü rendelete nyomán a többletbevétel beruházásokra (pl. templomépítés) fordítódott, illetve a hazai kereskedőréteghez hasonlóan a föld (szőlő, puszta, legelő stb.) vásárlása, esetenkénti a nemes cím megszerzése is kimutatható. A kereskedőréteg tagjai éppen azt a mozgékonyságot, vállalkozókedvet veszítették el fokozatosan, a hazai kereskedőtársadalomhoz idomulva, amely a század folyamán jelentős mértékű gyarapodásukat elősegítette.

75 OL. P. 75. Fasc. 19. LT. No. 3. és No. 17. Utalás a mezőváros privilégiumában foglaltakra. OL. P. 78. Fasc. 27. No. 3. A zsidóbérlő a Csáky uradalomban nem szorította ki a görögöket a XVIII. század utolsó harmadára, ahogyan pl. Berettyóújfaluban történt. L. Orosz I. Berettyóújfalu agrár- viszonyai a XVII—XVIII. században. — In: Berettyóújfalu története. (Szerk.: Varga Gyula) Berettyóújfalu 1981. 261. old.

76 OL. P. 78. Fasc. 27. No. 36. és No. 38.

77 OL. P. 78. Fasc. 27. Protocollum Instantiarium, No. 49.

78 OL. P. 78. Fasc. 28. No. 5.

26