A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Papp Klára: Balkáni kereskedők a XVIII. századi Bihar megyében

csak ők és a három ellenőrzésükre kiküldött írta alá, hanem „ezek után az Oláh Püspök Úrhoz is elvitték coramittálni”.53 Az egymástól való elválás okaként több problémát emlegettek: részint felmerült, hogy Váradi (azaz Kristóff) János a másik kettő tudta nélkül adott pénzt az öccsének (mások szerint 300 forint értékben szűcsportékát); részint egy György László nevű váradi questor igazolta, hogy valóban Morelli tudta nélkül számíttatott fel portéká­kat, s bizonyos leveleket kivágott a lajstromból; a margittai görög szerint pedig János a kelleténél többet akart „megvenni” rajtuk. Másik, s valószínűleg János kereskedő jó kancsolatai révén Popovics György és a gyöngyösi kereskedők által megfogalma­zott vélemény az, hogy a problémákat a két Tamás által felvett adósságok okozták (amiket azok addig kerestek, amíg János Görögországban járt rokonsága megláto­gatásán). 1762 áprilisában Debrecenben ismételten megvizsgálták Morelli korábbi adós­ságainak kifizetését a két váradi görög újabb észrevételei nyomán. A kilenc tanú (sza- lacsi, tokaji, diószegi görögök) azonban most is a tartozások kiegyenlítését regisztrál­ta. Jellemző módon a váradiak korábban saját hitelüket féltve kérték Morellit a hall­gatásra, ezzel az előterjesztéssel azonban éppen az ő adósságait teregették ki: a tokaji Sztankovics Mártonnak és Kondorosi Mihálynak, valamint a nánási Rizó Ferencnek kellett fizetnie (az előbbieknek 1000—1000 forintot, az utóbbinak 1000 vonás — vagy kurta — forintokat).54 A váradiak felvetésének nyilvánvaló oka az lehetett, hogy töb­ben — így az érintett hitelezők is — azt igazolták: az adósság visszafizetése azóta történt meg, mióta Morelli „a megírt váradi kereskedőkkel egy Társaságba volt”. Sztankovicsnak és Kondorosinak egyébként nemcsak a kapott pénzt, hanem az el­adásra átvett portékák ellenértékét is ki kellett egyenlítenie. Az ügy 1763. január 19-én a gyöngyösi, kecskeméti, miskolci és diószegi társasá­gok bírái elé került, ahol ismét átvizsgálták az 1761. és az 1762. évi inventariumokat, s rögzítették hármójuk tartozását is: Demeter Tamás 3000 forintot Morellitől vehet át, az 8000 forintot tartozik fizetni; (tehát még 5000-et a creditoroknak), Kristóff János viszont fundusát és házát lekötve még szintén kb. 5000 forintot kell hogy kigazdál­kodjon.55 Ugyanakkor a diószegi kompánia öt tagja kezeslevelet állított ki egy évre mindhármukért, hogy a „jövő év szeptember első napjáig” viszályaikat elintézzék, ellenben azonban „akármely bíró előtt feleljenek”.56 A peres iratok aktái nemcsak a forgalom méreteire engednek következtetni, ha­nem mutatják azokat az igen szétterjedt kapcsolatokat is, amelyek az ország görög kereskedőtársaságai, illetve még a bécsi kereskedők között is fennálltak, s ugyan­akkor arra is utalnak, hogy az egyház (Melitus püspök!) vagy a világi birtokosok (Kelemenné, Jurkovics stb.) is érdekeltek voltak az ügyletekben. A peres ügyben szereplő Kristóff János például „Kristóff alias Mikó György pesti kereskedő” házában lakott, amelyet az 1764-ben adott át neki (de ez lehetett az a ház is, amelyet az adósságok fizetése fejében lekötöttek). Az átadás tényére egy 53 A contractus után két hétig gondolkodtak, de semmi problémát nem találtak, a felek semmi to­vábbi követelést nem támasztottak egymás iránt. — L. uo. 54 Thódor Tamás, aki bátyjának Simonnak 11 évvel ezelőtt legénye volt, igazolja az első kifizetését 1761-ből, a másodikat Kis Pál, Morelli legénye, mivel Rizónak ő fizetett. 55 A házat valóban lekötötték. Melitus püspök vállalta, hogy a ház és bolt értéke feletti részt (8000 ft-ig) „jó ezüstben kipótolja”. A többi adósságot viszont Kristóffnak kellett fizetnie. Melitus való­színűleg az a Kovács Melét volt, akit 1748-ban Máriapócson szenteltek fel, hogy „a váradi egy­házban és egyházmegyében a ... váradi püspökök felszólítására és engedelmével a görög szer­tartást! nép között püspöki tisztében ... eljárjon”. Bunyitay V.: Bihar vármegye oláhjai. I. m. 57—58. old. 56 Uo. 1763. jún. 29-ről. 22

Next

/
Thumbnails
Contents