A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Papp Klára: Balkáni kereskedők a XVIII. századi Bihar megyében
sére készítették, feltételezhető, hogy ő Morelli hibáit szerette volna bizonyíttatni. Már korábban is erre törekedett, ugyanis fennmaradt megbízottjának, Páhi Mihálynak elszámolása, s ennek tételeiből derült ki, hogy az 1761. év Kisasszony napi vásárán árestomba akarta tétetni Morellit, s „panasz pénzt”, 9 krajcárt fizetett ezért.49 Azonban mindhárom korábbi kereskedőtárs úgy vallott, hogy tartozásait illetően Morelli korrekten viselkedett, adósságait vagy készpénzben vagy a neki járó tartozások átengedésével rendezte. Tanúkat nem tudtak a megkérdezettek említeni, mivel — szerintük — a kölcsönadásnál senki sem volt jelen, hiszen „a kereskedők egymást meg szokták hinni”. így csak Todor Simon saját bevallásával kell megelégednünk, aki mint diószegi árendátor és korábbi kereskedőtárs 1757-ben 3855 rénes forintot, 1760-ban pedig 882 rénes forint 32 krajcárt kölcsönzött Morellinek. Mivel azonnal az nem tudott fizetni, egy János nevű pesti, kordovánt áruló göröghöz kellett elmennie, akitől azonban ismét csak nem pénzt, hanem „800 egynéhány forintig ujj contractust” — azaz hitelnyugtát — kapott. A bécsi Janitzer Jánostól, aki 200 hollandiai arannyal volt adósa Morellinek, ő „100 aranyat íratott fel 1761-ben”. A vármegyének is tartozott Anasztazius 500 rénes forinttal, ehhez is kapott Simon görögtől 200 rénes forint értékben (40 körmöci aranyat és „fehér pénzt”) segítséget, ezt azonban már hiánytalanul megfizette. Csinczi Mihály hasonlóan, a korábbi 4000 forint tartozás hiánytalan visszafizetését igazolta. Ő már a korábbi társulás felbomlásának okaira is utalt: „amikor Macedóniába hazautazott, és Görög Jánost Morellivel itt hagyta, vissza- érkezte után (4 év múlva!), a boltbeli portékák kárát tapasztalta”. A diószegi Görög János csak azt tudta megemlíteni, hogy Morelli „gavallérosan viselte magát”, s ez volt az, amit ő nem szenvedhetett. 1762. január 26-án Debrecen szabad királyi város bírája és szenátusa előtt történt az ügyben a második meghallgatás (valószínűleg Morelli kérésére), immáron a közös társaság működésére, a különválás okaira kérdezett rá.50 A problémák minden nézet szerint 1761 februárja után mérgesedtek haraggá közöttük (mivel addig három éven keresztül együtt kereskedtek, s akkor is újabb contractust készítettek a további tervek reményében). Az elmúlt évi (1761) váradi számvetésen egy „Constantia nevű” bécsi kereskedő is jelen volt,51 a diószegi Csinczi (itt Dsindsi) Mihály (mint görög pap) mellett, akik alaposan áttanulmányozták a három kereskedő könyveit, hogy a hitelt ellenőrizzék, de az érintettek adósságát csak „egy summában adták elő”. Saját további gazdálkodási tevékenységük érdekében tartották fontosnak ezt az óvatos lépést, mint ahogyan azt is, miszerint a két váradi arra kérte Morellit: „ne hirdesse ezen dolgot másoknak”, hogy ne gondolhassák felőlük: „túl sok az adósságuk”. Az adósságra okot szolgáltató lehetett az az 1759-ben keltezett nyugta is (Peter Joseph Passy aláírással), amely szerint Kristóff János nagyváradi kereskedő Bécsben különféle ruhaneműekért (selyem, brokát, damaszt, batiszt, barchett, finom és közönséges muszlin, krepp stb.) 1212 forint 2V4 krajcárt tartozott kifizetni.52 Az 1761-ben létrejött contractust nem49 Kisasszony napja — szept. 8., tehát még a tanúvallomások előtti hónapokban. L. Uo. 50 A kérdésekben és a válaszokban is a magyarra fordított neveik „Nagy Tamás, Váradi János és Kis Tamásként” szerepelnek — L. Uo. (Domokos Lajos városi nótárius bejegyzésével.) A meghallgatott tanúk a múlt évi februári számvetésen, vagy a közöttük létrejött úmapi megegyezésen voltak jelenlévők. 51 Bécsben, miután III. Károly is segítette letelepedésüket olyan jelentős szerepet töltöttek be, hogy 1850-ig ők a döntő tényezők a Balkán felé irányuló kereskedelemben. Idézi: Traian Stoianovich: The Conquering Balkan Ortodox Merkent — Journal of Economic History 20 (1960) 234— 312. old. 52 Az 1761. évi adósság összesen kb. 3000 forint volt. 1759. júl. 26-án állították ki. L. uo. 21
