A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Papp Klára: Balkáni kereskedők a XVIII. századi Bihar megyében

compagnia tagjai”. A közéjük tartozás annyira vonzó volt, hogy Maláti (vagy) Kon- dorosi Miklóst egyenesen azzal vádolták, hogy püspöki lakos lévén „csak azért vállalta fel a diószegi compagnia bírói tisztét, hogy ezeknek Privilégiuma vagy T. N. Kamarának szabadsága mellett portiót ne fizessen, qvartilost ne tartson”.36

Az 1754. évi összeírás a boltokban tartott áru eredetére is rákérdezett. A 39 önálló kereskedő' a következő megoszlásban rendelkezett árukkal:

magyar és török: 3 boltban,

magyar—német és török: 4 boltban,

magyar: 7 boltban,

német és magyar: 28 boltban.37

1759-ben, amikor a megye Váradolasziban tartott közgyűlésén meghatározták a „libertinusok, görögök, örmények és árendátorok” taxafizetési kötelezettségét, már 28 helységben jegyeztek fel 47 görögöt és egy örményt. A helységek fele mezőváros : Telegden 4, Várad-olasziban 7 (és egy örmény), Diószegen 6 és Belényesen 5 görög neve szerepelt. Derecskén és Konyáron egyértelműen utaltak a foglalkozásra (aren- dator fornicis), a többi esetben is a boltos szinonimájaként értelmezte az összeírás a „graecus” megjelölést (legalábbis a többi árendátor neve mellett egyértelműen jelezte, hogy kocsmát, malmot, serházat stb. használt-e a házadóra kötelezett lakos).38

A kereskedők által befizetett összeg havi 77 forint 22 krajcár, ami évente több mint 900 rénes forintot jelentett.39 A váradolaszi örmény (Jacobus Hankovics) egymaga havi 6 rénes forint 12 krajcár taxát adott, a margittai Görög György 4 forint 27 krajcárt, Demeter Constantin 3 forint 39 krajcárt. Diószeg mezőváros öt görögje egy rénes forintot alig meghaladó havi összeget fizetett, ami a boltárendátorként megnevezett konyári Görög Tamás és a derecskéi Görög György kötelezettségéhez hasonló volt.

A falvakban, mezővárosokban lévő boltokat a helységek évente bocsátották árendára, ami részint módot adott számukra a közösség követeléseinek változtatására, másrészt viszont akár évente más-más kereskedő alkalmazására adott lehetőséget.

Az Eszterházyak derecskéi domíniumához tartozó Konyár mezőváros iratai között, éppen a század közepére vonatkozóan maradt fenn néhány, a görög kalmárok árendálásának körülményeire, az ellenük felsorakoztatott panaszokra jellemző adat.

A város protocollumában 1746-ból származik az első bejegyzés a bolttal kapcsolatban, amelyben Füredi János bíró és tanácsa regisztálta: 20 vonás forintért, két font borsért és két koncz papirosért Görög Jánosnak árendálták azt. Az idézett 1759. évi vármegyei irat tanúsága szerint a bérlő személye ekkorra már megváltozott, 1764- ben pedig (amikor az újabb bejegyzés olvasható a jegyzőkönyvben) Görög György36 A vallomások nem igazolták a felvetést, csak annyi derült ki Kondorosi személyes megkérdezésekor, hogy a bírói hivatal kényszerű vállalásáért évi 20 aranyat ígértek neki, de még nem kapta meg. L. 31. sz. jegyzet.

37 A diószegi kompánia Telegden lakó paplankészítője, aki 32 éve jött Törökországból, a Bihar mezővárosban lévő boltosról tudta, hogy „most is Eperjesen van gyolcsért és más jószágokért”. L. 31. sz. jegyzet.

38 HBML. IV. A. 1/a. 15. 1759. Az nem állítható teljes bizonyossággal, hogy az árendátorok között nincsen több balkáni illetőségű, mindenesetre a szövegben feltüntetettek neve mellett ezt egyértelműen jelölték a conscriptorok.

39 A pénznemek átváltására L. Rácz István: Debreceni végrendeletek 1595—1847. (Sor. szerk.: Gazdag István) Db., 1983. 69. old.

18