A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Papp Klára: Balkáni kereskedők a XVIII. századi Bihar megyében

gyei alkudtak meg, immáron 26 vonás forintban, két font rizskásában és a papirosban.40

A megegyezés a boltos és a város vezetésének kötelességeit is határozottan kimondotta: „áruit fellyebb nem adja, hanem mint Debrecenbe szokták adni, de leg- kiváltképp a Sót annyi pénzért fogja mérni, á mint ott engedtetett á sót kidarabolók- nak és apróbb fonttal mérő Só árulóknak”, a konyári tanács viszont másoknak tilalmazza azt. Egyedül a „kövestül” való árulást engedik, ami nem akadályozta a bolt mindennapi forgalmát.41 Éppen az ilyen és ehhez hasonló esetek késztették panaszkodásra Debrecen kereskedőit: „a sok görög és zsidó miatt rajtuk kívül másnak meg sem engedődik a kalmári hivatal folytatása a külső helységekben”.42

Görög György árendátor nevezetes személyisége lett Konyár mezővárosnak. 1764-ben tanúvallomási jegyzőkönyvet vétetett fel a tanács, mert Szabó István eladó lánya, Kata hírbe keveredett vele. A lány a boltba járt hozzá, saját vallomása szerint 12 éves kora óta (7 éve, tehát legalább ennyi ideje ő az árendátor). A következő évben már Görög Györgyné Szabó Kata mocskolódásai miatt kellett jegyzőkönyvet készíttetni, ahol végül is a többi asszonyt is elmarasztalták, de azt is fontosnak tartották kimondani: „illyes botránkozásáért pedig ki telvén a Bolt árendájának ideje, keressenek magoknak más lakhelyet”.43

Az ítéletet azonban mégsem követte határozott eljárás a tanács részéről, mert a későbbi bejegyzések arról tanúskodnak, hogy Szentjóbi István konyári nótáriusnak csak Görög György halála után adták át annak két köböl szántó földjét.44

Az őt követő kalmárral, Fekete Istvánnal, már kevésbé volt megelégedve a senatus, ugyanis csirkelopásért, borsnak, sónak, gyertyának „mérésében lett csalárdsága és hamissága” miatt hat vonás forintra megbüntették, igaz, azt a Szoboszlai Jánost is, „aki a görög privilégiumait megszegte (fontonként mérheti a sót) — három forintra” ítélte.45 *

Az említett konyári példák nemcsak azért figyelemre méltóak, mert módot adnak betekinteni a boltárendálás körülményeibe, s felvetik az idegen kereskedők hely- hezkötődésének másik (természetesebb) módját, a helybeliekkel való házasságkötést, hanem azért is, mert rámutatnak, mennyire sokrétű a derecskéi uradalom volt hajdúvárosainak önkormányzata.

A török alattvalók jövedelemszerzésének sokoldalúságára szolgáltatnak bizonyítékot a megye közgyűlési jegyzőkönyvei is, bár adataik kétségtelenül nem tekinthetők egészen pontosaknak. 1763-ból a kereskedésen kívül a malom, serfőzés és mészárszék bérletét, iparos-kézműves tevékenységet (pl. kádár — Barna Mihály Nagy- kágyán) tüntették fel, s ezen kívül Pocsajban és Váncsodon írtak össze három juh- tartót. A kereskedelemben a diószegiek (Görög Mihály 25 forint, Görög Pál 30 forint Görög Simon 60 forint [!] és Görög János 25 forint) tevékenysége mellett a váradiaké (hat kereskedő hasonló értékben) jövedelmez leginkább, hozzájuk Margittá mezőváros két boltosának keresete mérhető még (40 forint). Az ugyanezen év márciusában

40 HBML. V. 604/a. 1.

41 HBML. V. 604/a. 2.

42 Gyimesi Sándor: Vásárok és kereskedők a feudális kor végén HBMLÉ. (Szerk. Gazdag István) IX. k. Db., 1983. 54. old.

43 HBML. V. 604/a. 2. 1764. május és 1765. aug. hónapokból.

44 Uo. Lényegileg elcserélték a földeket, mert a nótáriusét pedig az akkori görög bérlő kapta meg.

45 Uo. 1766. szeptember 6., mivel a görög az uraság székére apellált, az 1766. nov. 20.-Í végzés az

összbüntetésből egy forintot elengedett, s ott büntette meg Szoboszlait.

19