A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok Debrecen város népoktatásához 1919-1944

Összegező kitekintés

Kétségtelen, hogy a Horthy-korszak művelődéspolitikájának legnagyobb értékeként a klebelsbergi építési akciót és az 1940. évi XX. tc.-ben kidolgozott nyolc- osztályos népiskolai képzés bizonyos célkitűzéseit tartjuk kiemelendőnek. A törvénycikk a népiskola fő célját abban jelölte meg, hogy „a gyermeket vallásos és erkölcsös állampolgárrá nevelje, a nemzeti művelődés szellemének megfelelően általános és gyakorlati irányú műveltséghez juttassa és ezáltal az életben való helytállásra és további tanulmányokra is képessé tegye”. Hóman Bálint akkori kultuszminiszter véleménye szerint a VIII osztályú népiskola művelődési anyagának bővítésére sem volt szükség, mert elsődleges célja a gyakorlati ismeretek és készségek nyújtása volt. A népiskolák VII—VIII. osztályában 1941-ben bevezetett „állampolgári kötelességek” elnevezésű tantárgy a nacionalizmus erősítését szolgálta. E tárgy keretében tudatosította a tanító a gyermekben, hogy „a nemzeti eszmény” megvalósítása érdekében a jó állampolgár részéről a fenntartás nélküli kötelességteljesítés kívánatos. Egyidejűleg a katonai nevelés is fokozottabb hangsúlyt kapott. A tornaórák számának gyarapítása, az iskolán kívüli diákmozgalmak, a cserkészet és a leventemozgalom a katonai szolgálatra való felkészítést szolgálta.38

Debrecenben a református egyház az iskolafejlesztésben már megelőzte a törvényt. A tanügyi bizottság 1938. szeptemberi jelentésében ugyanis már arról olvashatunk, hogy az 1938/39. tanévre 101 tanuló iratkozott a VII. osztályba. Mint a jelentés megjegyzi: „.. .ez az újítás a szegényebb szülők gyermekeit — akik a középiskolai tanítási terheket nem bírják — juttatja a négy polgári osztálynak megfelelő műveltséghez.”39 Az 1939/40-es tanévben egyébként a Tégláskerti állami elemiben is megnyílt a VII. osztály.40

A háború éveiben a nyolcosztályú iskola nem vált általánossá. 1941-ben Debrecenben a belterületen csak a református, római katolikus iskolákban és a MÁV- telepi állami iskolában volt lehetőség a VII—VIII. osztály megnyitására, mint a tan- felügyelő jelentette: „.. .a többi állami elemi iskolára utalt 12—15 éves tanköteles a két mezőgazdasági népiskolában nyert oktatást, melyeknek I—II. osztályai megfelelnek az elemi népiskola VII—VIII. osztályának.”41

Mindezek ellenére a VKM 1943-ban a debreceni összes tanyai iskolában engedélyezte a VII—VIII. osztály bevezetését. Ennek persze sem anyagi, sem tárgyi feltételei nem voltak adottak. A katonai behívások állandó gondot jelentettek a folyamatos munka biztosításához, de a tüzelőanyag-ellátás is akadozott, ami téli időben gyakran volt oka a kényszerszüneteknek.

Áttekintve a két világháború közötti iskolapolitikai célkitűzéseket, megállapíthatjuk, hogy Debrecen népoktatása jelentős eredményeket könyvelhet el. Már 1940- re sikerült elérnie, hogy az egy tanítóra jutó növendékek száma ötvenen alul maradt, az analfabéták száma 6236-ra csökkent s 262 osztályban 11 181 tanköteles tanult.

38 Magyarország története 1918—1919, 1919—1945. (Főszerk.: Ránki György) Bp. 1978. 872. old.

39 TtREL. I. 99. i. 39.

40 HBML. VIII. 191/a. 1. 1939. nov. 22-i jkv.

41 HBML. IV.B. 1414/B.—5380/1941. KB és 2829/1943. KB.

121