A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok Debrecen város népoktatásához 1919-1944

minden jóra és rosszra egyaránt fogékony leiköket s a rendelkezésünkre álló időt minden tekintetben gyümölcsöztetően használták fel, hisz a vallás és hazaszeretet eszméi csodát műveltek a növendékek lelkében, szívében egyaránt.”28

Az ellenforradalom győzelme után a népiskolai műveltségi anyag tartalmát az uralkodó osztály érdekei határozták meg. A népiskola szerepe, jelentősége előtérbe került, s bizonyos reformokon esett át. Szükség volt erre annál is inkább, mert 1921- ben már Kornis Gyula, a Horthy rendszer kultúrpolitikusa is megállapította, hogy „ma már olyan, az életből kiöregedett közoktatási rendszerünk van, amely egyáltalán nem felel meg a nemzet társadalmi rétegeinek s ezek szükségleteinek”. Hangsúlyozta, hogy a népiskolai törvényt nem hajtották végre, sok tekintetben üres keret maradt.29

A vallás és közoktatásügyi miniszter 1925 májusában új tantervet adott ki az elemi népiskolák számára. A tanterv az állami, községi és izraelita, valamint a magániskolákra volt kötelező, de a felekezeti iskolák is az állami tanterv kereteinek figyelembevételével tanítottak. Az új tanterv a népiskola célját a következőkben határozta meg: „A népiskola célja a hazának vallásos, erkölcsös, értelmes és öntudatosan hazafias polgárokat nevelni, akik az általános műveltség alapelemeit bírják és képesek arra, hogy ismereteiket a gyakorlati életben értékesítsék.”30

Hazánkban ez az iskolatípus biztosította a társadalom nagy többségének a mindennapi élethez szükséges ismeretanyagot. Itt szívták magukba azokat az eszméket, melyek védettséget jelentettek a kommunista ideológia ellen.31 Érdeke volt tehát a kormánynak, hogy ennek szolgálatába állítsa az iskola nevelési célkitűzéseit. Ami egyébként a tananyagot illeti és a népiskolák célját fogalmazza meg, arról Fejes Kálmán Hajdú vm. és Debrecen sz. kir. város tanfelügyelője a következőket vallotta 1935-ben: „Az iskolából kikerülő gyermek tudjon folyékonyan és értelmesen olvasni, írni, számolni, ismerje hazájának földrajzát és nemzete történetét... mert ha az írási, olvasási és számolási készségeken kívül ismeri nemzete történetét s a hazai földrajz ismeretével kapcsolatban áttekintéssel bír a többi ország földrajzáról s az azokkal való kulturális és gazdasági kapcsolatunkról: a népiskola megfelelt rendeltetésének.” Az egyes tantárgyak tanításához kiadott instrukciók között szerepelt pl., hogy: „... a számtan tanításánál a feladatokat a való életből kell feladni... földrajznál a

IV. osztályban elsősorban Nagymagyarország képét vesse be a gyermek leikébe a tanító, nem kell külön tanítani a csonkaország tájegységeit. A történelem tanításánál azokat a részeket kell kiemelni, melyek alkalmasak a gyerek lelkében az ősök iránti tisztelet és a haza iránti szeretet felébresztésére. Kézimunkánál a gyakorlati életre való felkészítést tartotta döntőnek, „csak olyat tanítsunk, aminek az életben hasznát veszi”. Testgyakorlásnál a játékos tornán kívül a rendgyakorlatok során a fegyelem eszközeit kell véleménye szerint begyakoroltatni. „Meg kell tanítani a gyermeket állni, menni, megtanítandók az elöljárókkal szemben való helyes viselkedésre... ”32 A vallásos nevelés mellett nagy gondot fordított a tanítóság a hazafias nevelésre is. A tanügyi előadó így számol be erről 1938. szeptember 3-i iskolalátogatási jegyzőkönyvében : „Nemcsak a történelem, de minden tantárgy s a magyar élet minden megnyilvánulása, mely az iskolába elhat, alkalmat adott a tanítóságnak a hazafias érzés elmélyítésére. Kivált a felsőbb osztályok tanulói világosan látják országunk mai hely28 Uo. 1920. július 5.

29 Közli Bajkú Mátyás—Vaskó László: Egyetemes és magyar neveléstörténet Bp. 1974. 361. old.

30 Kornis Gyula: Magyarország közoktatásügye a világháború óta Bp. 1927. 57. old.

31 Tar Károly: Az ellenforradalmi rendszer művelődéspolitikája. In: Debrecen története 1919—1944. (Szerk.: Tokody Gyula) Db. 1986. 296. old.

32 TtREL. I. 99. i. 39.

119