A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Debrecen mentőszolgálata
a sérültek megfelelő kíméletes elszállítása céljából az önkéntes tűzoltósághoz forduljanak, honnan mentőkocsink kellő személyzettel és felszereléssel haladéktalanul a helyszínre fog sietni.”23 E felhívás ellenére az első mentésre, a szolgálat megkezdését követően csak napok múlva, 1906. szept. 8-án került sor, amikor is Jablonczay Gábornét a Zápolya utca (ma Lőrinc pap utca) 15. szám alól a városi kórházba vitték. Hogy a szolgálat területén évtizedekig lényeges változás nem történt, az kitűnik a szervezet Roncsik Jenő parancsnok által megfogalmazott 1923-as jelentéséből, amit azért is szívesen idézünk, hogy bepillantást nyerjünk az anyagi kérdésekbe is: „Debrecen város területén a mentői szolgálatot, az elsősegélynyújtást és betegszállítást a tűzoltóság tartalék őrsége végzi... és pedig az elsősegélynyújtást díjtalanul, a betegszállítást pedig a városi tanács által időként megállapított díj ellenében. A teljesen szegény sorsúak azonban a betegszállításáért nem fizetnek díjat... A nem debreceni lakosok a mindenkori díj kétszeresét fizetik.”24 A húszas évek végén az ápolandók ellátásában minőségi előrelépést jelentett a szigorló orvosok alkalmazása. Az ügy előzményéhez tartozik: a diákjóléti bizottság előterjesztést tett a városi tanácsnak, hogy bizonyos havi díjazás mellett erősítse meg a kivonuló egységeket, vonjon be azokba szigorló orvosokat. Mint írták: „Ezáltal nemcsak orvosi szakképzettséggel nem rendelkező tűzoltók vesznek majd részt a betegszállításban... különösen a mérgezések, a vérzés csillapítások alkalmazásánál, hanem náluk nagyobb egészségügyi ismerettel rendelkező szigorlók is.”25 A városi tanács eleinte némi tartózkodással fogadta az ajánlkozást, mert nemsokkal azelőtt Szegeden a hasonló feladatot elvállaló egyetemisták sztrájkba léptek, és ezzel nem kis zavart idéztek az ottani mentői szolgálatban. Hosszas megfontolás után végül is Debrecenben 1928-tól tíz szigorló orvost alkalmaztak, havi 80—80 pengő díjazásért, s velük erősítették meg a szolgálatot. A mentés ügy bemutatása során fontos elemnek tartjuk adatokat közölni annak mennyiségi oldaláról is. E tételek összevetésével ugyanis képet alkothatunk a kezdő évtizedek és napjaink (ezt kissé későbbi részben közöljük) teljesítmény szintjeiről. Először az 1906 és az 1928 közötti évek kivonulási adatait közölnénk azzal a megjegyzéssel, hogy ezekben a tételekben nem szerepel az évenként 200—1600 esetben a laktanyában magában, tehát kivonulással nem járóan nyújtott elsősegélyek számadata. II. sz. táblázat Debrecen sz. kir. város hivatásos tűzoltóságának mentői tevékenysége 1906—1928 között26 Év Kivonulás szám Év Kivonulás szám Év Kivonulás szám 1906 146 1914 6 418 1922 2 464 1907 659 1915 21 712 1923 3 063 1908 648 1916 7 503 1924 3 280 1909 670 1917 4 185 1925 3 114 1910 960 1918 3 519 1926 3 510 1911 980 1919 1 893 1927 4 000 1912 1129 1920 1 397 1928 4 765 1913 1678 1921 1 772 1906—1928 között összesen: 79 465 23 DFU 1906. szept. 1. 24 Jelentés az 1923-as évről. 25 HBML IV. 1403/a.—57/1928. és Jelentés az 1927-es, valamint az 1928-as évekről. 26 Jelentés az 1928-as évről. 104
