A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Debrecen mentőszolgálata
Debrecen ezen magatartása a környékre is hatott, így azután Böszörmény, Ná- nás, Szoboszló városok sem lettek tagjai a VYOME-nek, csupán az akkor külön álló Bihar vármegye székhelye, Berettyóújfalu mentőszervezete lépett ezen országos közösségbe. Az 1945 utáni országos, de helybeli felszereltségi, ellátottsági viszonyok aggasztóan rosszak voltak. Ennek kialakulásához nagyban hozzájárult, hogy az egyszer már létrehozott, de korántsem elégséges felszerelésnek felét megsemmisítette a háború. A Népjóléti Minisztériumnak megítélése az volt, hogy egységes, az egész országot átfogó mentőszervezetre van szükség az adott körülmények között (4980. számú rendelet). Ekkor hozták létre az Országos Mentőszolgálatot (OMSZ). Ez tulajdonképpen államosítást is jelentett, s ez a debreceni szervezetre is vonatkozott. Városunkban ezután vált ketté a tűzoltó- és a mentőszolgálat, bár egy átmeneti időszakban csupán a gépkocsivezetők voltak a mentőszolgálat alkalmazottai, míg az ápolói teendőket hosszabb ideig még a tűzoltók látták el. Később, 1969-re a mentőszolgálat élére főhivatású orvost neveztek ki, s Debrecenben megszervezték a szolgálat megyei központját is. Ennek vezetésével dr. Os- gyáni Zoltánt bízták meg. Az ugyanitt tevékenykedő városi szolgálat élére pedig dr. Szép Imre nyert kinevezést.20 Végül is városunk mentőszervezete fenntartója szempontjából eredetileg társadalmi, majd 1922-től városi, 1948-tól pedig állami lett. Szolgálat Az egyesület egykori, 1906-os alapszabálya a debreceni szervezet működési területét, illetve célját a következőképpen határozta meg: „... működési köre a város belterülete, de nagyobb vagy tömeges szerencsétlenség esetén a szükség- és lehetőséghez képest a külsőség is. A város határon kívül vagy szomszédos községbe nagyobb tömeges szerencsétlenség esetén csak hatósági megkeresésre és a belső szolgálat hátráltatása nélkül küldhető különítmény.” (3. §), ami pedig a célokat illeti, az alábbiak olvashatók az alapszabályzatban: „.. .vétlen és hirtelen támadt balesetek és szerencsétlenségek alkalmával a testi épségen ejtett sérüléseknél elsősegély nyújtása és a sérültek elszállítása; nem különben külön megkeresésre súlyos betegek szállítása...” (4. §). Ezeken az álláspontokon az 1938-as módosított alapszabály is alig változtatott.21 Mindössze a most idézett 1906-osban inkább csak sorok között olvasható harmadik feladatkört, a mentést az 1938-as külön is említi az elsősegély és a betegszállítás mellett. Ugyanakkor az előzőekben leírt szervezeti változások magától értetődővé teszik a debreceni állomás régi körzeti határainak módosulását. így azután napjainkban nem csupán a belváros, hanem az ún. kertségek, de a tanyavilág is számot tarthat a helybeli mentők segítségnyújtására. Egyébként az egyes betegek, sérültek hová szállítását — hogy az mely klinika, kórház, melyik osztályára történjen — részletes utasítás írja elő.22 Első időszakban a mentői szolgálatot három ügyeletes és három tartalékban lévő tűzoltó látta el. A szolgálat megindítására, megkezdésére előzőleg a helyi hírlapokban hívták fel a figyelmet a következőképpen: „Ezúton értesítjük a közönséget és az illetékes hatóságokat, hogy baleset esetén, az elsősegélynyújtása, főleg pedig 20 Dr. Osgyáni Z.: Hajdú megyei szervezet története 10—11. old. 21 HBML IV.B. 1403/a.—335/1938. és a Debreczeni Mentő-Egyesület Alapszabály Db., 22 Hajdú-Bihar megyei beutalási szabályzat Db., 1981. 103
