A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok Debrecen város népoktatásához (1900-1918)

A képzőművészeti, közművelődési és társadalmi egyesületek segélye 6300 Korona volt.30

Ez az összeg nyilvánvalóan nem tette lehetővé a tanterembővítést, az iskolai felszerelések és berendezések nagyobb arányú gyarapítását.

Tantervek és tankönyvek

A dualista korszak elemi iskolai oktatásának feladatát az írás-olvasás és a számolás megtanításában jelölték meg, véleményünk szerint azonban a debreceni iskolák ennél jóval többet nyújtottak.

Az 1877-ben kiadott tantervet 1905. június 16-án új népiskolai tanterv váltotta fel, mely az 1906/7. tanévvel lépett érvénybe. Az új tanterv a magyar nyelv óraszámát növelte a természetrajzi óraszámok csökkentése árán és előírta a kézimunka tanítását. A korábbiakhoz viszonyítottan magasabb óraszámot kapott az ének és a test- gyakorlás, tehát nagyobb szerephez jutott a gyakorlati oktatás. Az 1905-ös tanterv a népiskolák célját a következőkben határozta meg: „A népiskola a nemzet millióinak egyedüli iskolája. Az a feladat háramlik rá, hogy növendékeit valláserkölcsi alapon nevelje, az élet gyakorlati munkájára előkészítse, és nemzeti műveltséget adjon nekik. Lássa el őket a legelemibb, legszükségesebb ismeretekkel, ügyességekkel, készségekkel, szoktassa őket munkásságra, nemesítse erkölcsüket, ízlésüket.”31

Világos tehát, hogy a korszak közoktatás-politikai koncepciója arra irányult, hogy az elemi iskolát végzettek nagy táborát a gyakorlati életre készítse fel, hiszen a gazdasági élet fejlődése, az iparban és a mezőgazdaságban a korábbiaknál magasabb műveltségi szintet követelt. Persze ez a műveltségi szint még Apponyi gróf szerint is olyan gyér „.. .hogy ebben a tekintetben hazánk igazán a legsajnálatosabb elmaradottság képét mutatja... maga az elemi iskola a maga szűk korlátái közzé szorított tantervével is csak azt a minimumot adhatja a kultúrának, mely ma már gyenge fegyver a létért való erkölcsi és gazdasági küzdelemben.”32

Lényeges kitétele a tantervi utasításnak, hogy nem tesz különbséget osztott és osztatlan iskolák között, mert a tantervet egységesnek tekinti az egész állami köz- oktatásügyre abból a meggondolásból, hogy az elemi iskolát végzettektől — eltekintve attól, hogy a gyermeknek milyen körülmények között volt lehetősége a tanulásra — azonos színvonalat kíván. Ez önmagában ellentmondás, hiszen az osztatlan I—VI. osztályban tanuló gyermek nyilván nem juthatott a műveltségnek olyan fokára, mint aki osztott iskolában végezhette tanulmányait.

Debrecenben az egyetlen állami iskolán kívül az evangélikus iskola is e tantervet alkalmazta s az állam által kiadott Kozma—Somogyi—Szollősi—Ember olvasó és nyelvtankönyveket, valamint a Sziklás—Walther-féle számolókönyveket használták. 1907-től bevezették a slöjdoktatást, mely rövid időn belül a „munkaiskola” követelményszintjére emelte az iskolát. Fejlődésében — mint az igazgató megállapította ez a legértékesebb időszak: „idealizmus, az élet gyakorlatiasságával, munkaszeretetre nevelés, tanítás.”33

Ha figyelembe vesszük pl. az Ispotályi ref. leányiskola I—II. osztályának felszere30 Debreceni Közlöny 1917. aug. 22. 316—323. old.

31 Magyarország közoktatásügye 1905. Bp. 1906. 16. old. és Köte Sándor: Közoktatás és pedagógia az abszolutizmus és a dualizmus korában (1849—1918). Bp. 1975. 83. old., valamint Magyar- ország története 1890—1918. Főszerk. Hanák Péter. Bp. 1978. 878—879. old.

32 Debrecen, 1907. június 1.

33 Elefánty S.: i. m. 13—14. old.

87