A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok Debrecen város népoktatásához (1900-1918)
gör. kát. és izraelita egyház már 860 900 К-t igénybe vett, 739 100 К maradt a felosztható alapra. Évi segély címén 96 892 Korona került kifizetésre, melybó'l 68 408 К a ref., 1242 К az evangélikus, 8155 К az izr., 2448 К a gör. kát., míg 16 637 K. a róm. kát. egyházközség pénztárába került. A beruházásokra és évi segélyekre biztosított támogatás fejében a város jogot formált arra, hogy a felekezetek iskolaszékében 2—2 taggal képviseltesse magát. A kiküldöttek az ülésben az iskolaszéki tagokat megillető egyenlő tanácskozási és szavazati joggal bírtak.21 Megoldásra várt a tanyai gyermekek helyzete, de gondok voltak a növendékek elhelyezésével a ref. egyház csaknem minden iskolájában. Egyre szigorúbb intézkedést tett a kormány az iskolakötelesek beiskolázására, ugyanakkor Kiss Albert a ref. egyház iskolaszékének elnöke megállapította 1902-ben, hogy „...elemi iskoláink meglevő termeiben azon növendékeket sem lehet már elhelyezni, akik a felvételre önként jelentkeztek. Nincs olyan tantermünk, melyben 80 növendéknél több kellően elhelyezhető, ellenben több olyan terem van, melyekben 60 gyermek is csak szorongva fér.” Súlyos gondokat okozott azoknak a homokkerti gyermekeknek az elhelyezése, akik tanterem hiányában a Vígkedvű és Teleki utcára iratkoztak s így kiszorították az ott lakó szülők gyermekeit, s azok is távolabbi iskolákba kényszerültek. A közlekedési veszélyekre tekintettel a Homokkertben élő 120 tanköteles befogadására alkalmas 2 tanterem felépítését sürgették.22 Hiány volt a tantermek mellett tanítókban is s ez kedvezőtlenül befolyásolta a tanulmányi eredményt is.23 Végre 1905-ben a Városi Tanács jóváhagyta a bemutatott tervek alapján a Rákóczi, Jókai, Ispotály, Vígkedvű Mihály utcákon és az Egyház téren összesen 10 új tanterem és 2 tanítói lakás felépítését, valamint 1 tanterem és 1 lakás átalakítását összesen 129 000 K. költséggel.24 Annak ellenére, hogy mint láttuk Debrecen város jelentős összeggel támogatta a népoktatás ügyét, mégis az 1904/5. tanévről készített statisztika szerint a tanköteles korban levő 13 992 tankötelesből csak 11 132 tanuló járt iskolába, tehát a tanköteleseknek 75,8%-a, ami az országos 79%-os átlagtól elmarad. Még rosszabb az arány az óvókötelesek esetében. Debrecenben 1904-ben 4176 óvókötelest tartottak számon, s ezek közül mindössze 793 részesült óvodai nevelésben; az óvókötelesek 19%-a. Ugyanekkor Pécsett az óvókötelesek 41,1, Nagyváradon 40,5%-a járt óvodába.25 Az 1905. évi iskolafejlesztés után 1907-ben ismét sor került tanyai iskolák építésére. Ez alkalommal Ebes, Nagycsere, Szepes, Kishegyes és Pacz települések kaptak iskolát. A Tanács által finanszírozott iskolaépületekhez Szepesen Kenyeres Károly, Kishegyesen Rickl Géza, Paczon dr. Megyeri Pál ügyvéd biztosított egy-egy holdnyi ingyen telket. A tanyai iskolák építésének hulláma 1908-ban zárult, amikor a bánki, fancsikai, elepi, kösélyszegi és Vedres dűlői gyermekek kaptak lehetőséget a tanulásra. Az építési költségeket és a dologi kiadásokat a város vállalta magára annak ellenére, hogy 1911. évvel bezárólag mind a 16 tanyai iskola állami kezelésbe került. A személyi kiadásokról és az iskola felszereléséről a továbbiakban az állam gondoskodott. Ezzel a fejlesztéssel korszakunkban lezárult a tanyai iskolák bővítése, legfeljebb ahol túlzottan nagy zsúfoltság mutatkozott, mint pl. Halápon, személyi fejlesztést biztosítottak. Az a körülmény, hogy míg а XIX. sz. utolsó harmadában csupán 4 tanyai iskola 21 HBmL IV. B. 1405/b. 161. — II. 32/1903. 22 HBmL IV. B. 1405/b. 232. — V. D. 15/1901. 23 TREL I. 99/c. 240. — 1902. júl. 18. 24 HBmL IV. B. 1403/a. 24. — 70/1905. bkgy. 25 Magyarország közoktatásügye az 1905. évben. Bp. 1906. 51. és 78. old. 85
