A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Tanulmányok - Antal Péter: Végrendelkezés Debrecenben az 1820-as években

Debrecen város viszonylatában a XVIII. század végétől kezdődően a végrendelkezni szándékozók folyamodványban fordultak a város főbírójához, illetve polgármesteréhez, vagy magához a városi tanácshoz mint intézményhez a testamentariusok kiküldése érdekében. Az instantiát szövegezhette mind az örökhagyó, mind hozzátartozója, akár későbbi örököse is, hiszen az ilyen irányú közreműködés nyilvánvalóan nem vonta maga után a végső rendelés erőtlenségét, érvénytelenségét. Az említett folyamodványokban a kérelmezők rögzítették a végrendelet felvevők kiküldésének okát. így tett Rózsa Kata Kiss Györgyné is 1823. évi augusztus hó 5. napján35 kelt kérvényében, midőn tájékoztatta a város főbíráját arról, hogy édesapja „Csapó Uttzai öreg Polgár Rózsa Mihály mind az időknek eltelésére nézve, mind a halálos betegségére nézve igen meg gyöngült, ... halála előtt jó rendelést akar tenni a maga vagyona eránt. Erre való nézve... Esküdt urak közül egyet, és Polgár szomszédai közül kettőt az akarattyának végbe Viteléhez” kérte kiküldeni a testamentáriusokat.

Meg kell említenünk a jelzett folyamodványok tekintetében, hogy azok együtt voltak kezelve a vizsgált végrendeletekkel, így azok jelenleg is együtt lelhetők fel.

Az instantiák tartalmát vizsgálva meg kívánjuk jegyezni, hogy azok jelentős része csak a végrendelkezési szándékot rögzítette, és ennek írásba foglalása végett kérte az esküdtek kiküldését. Másik részük már bővebb tudósítást adott, hiszen a kérelmen túl sommázott indokolást is tartalmazott. így az instans rögzítette, hogy előrehaladott életkora vagy betegsége miatt közelgő halálára számítván kiván végső rendelést tenni.

Ennek szellemében vettette papírra kérelme indokát Vasvári Ferenc36, aki 87 esztendős korára, valamint „Koporsó széllin lévő öreg ember” voltára hivatkozott a testamentáriusok kiküldését szorgalmazva. Gyenge egészségi állapotára utalt már folyamodványában is Nagy Bálint 1826. évi május hó 25. napján37, midőn előadta a végrendelet felvevők kiküldését kívánva, hogy „régtől fogva tartó hervadozásai s betegeskedései után most magát annyira rosszul érzi, hogy további meggyógyulásához kevés reménysége” van, és ettől meghatározottan kívánt végső rendelést tenni. Körösi István debreceni polgár38 „aggott öregségére” és „sújjos betegségére” tekintettel fordult 1826. évi november hó 21. napján a város tanácsához a testamentáriusok kiküldését kérve.

Vizsgált korszakunkban több olyan folyamodvánnyal is találkozhattunk, melyekben az került rögzítésre, hogy az örökhagyó halála utáni viszályok elkerülése érdekében kíván a kérelmező végintézkedést tenni, és ehhez kéri a város tanácsának segítségét. Ennek szellemében került rögzítésre Balla Jánosné Csemez Sára 1828. évi június hó 12. napján kelt instantiájában39, hogy „a halála után gyermekei közt támadható Versengések megakadályoztatása végett” kíván utolsó rendelést tenni.

A kérelmek beérkezését követően a város polgármestere haladéktalanul, lehetőség szerint még az instantia beérkezésének napján a város két esküdtjét kiküldeni rendelte az utolsó rendelés írásba foglalása végett. A gyors intézkedést természetesen a kérelem sajátos jellege indokolta, hiszen az elhúzódó processus a végrendelet írásba foglalásának lehetetlenüléséhez vezethetett.

Az elemzett bevezető részt követte a végrendelet tényleges testációt tartalmazó része, mely a végrendelet törzsét jelentette. Ezen részben rögzítette a testátor minde35 Uo. No. 1632. Vö. Komoróczy György: A reformkori Debrecen c. munkájával. Hajdú-Bihar

Megyei Levéltár Közleményei 6. sz. (Szerk.: Gazdag István) Db. 1974. 220. old.

36 HBmL IV. 1011/z. No. 1670.

37 Uo. No. 1693.

38 Uo. No. 1699.

39 Uo. No. 1736.

68