A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Tanulmányok - Antal Péter: Végrendelkezés Debrecenben az 1820-as években
nekeló'tt személyi viszonyait, nevezetesen, hogy házas ember-e vagy özvegy, illetve esetenként, hogy legény vagy hajadon. Ezen elemben került meghatározásra a korábban írtak kiegészítéseként, hogy az örökhagyónak hány leszármazója van. Ezen* utóbbiak is név szerint, sokszor lakóhelyük pontos feltüntetésével kerültek megjelölésre a végső rendelésben. Ezt a rendszert tükrözi Ág Mihályné Bajomi Sára40 testamentuma, aki a bevezető sorokat követő personalis részben rögzítette, hogy „életben lévő két gyermekei, úgy mint Ág Zsuzsanna Csekő Jánosné és fia Ág János, úgy szintén néhai Ág Zsuzsannától maradt unokája Ág Zsuzsanna és néhai Ág Mihály fiától maradt unokája Hosszú Pályiba lakó Ág György” Jlesznek nevezett örökösei. A jelzett személyi részt követte mindenkor annak kiemelése, és hatványozott hang- súlyozása, hogy az örökhagyó rendelkezik-e ősi vagyonnal. Ha volt ilyen, úgy ez mennyiségileg határozott körülírásra került. Az említettek reprezentálására kívánunk hivatkozni Szabó György 1823. évi július hó 16. napján41 kelt végrendeletére, melyben az örökhagyó „Istentől vett javai”-ról történő rendelkezést megelőzően mindenekelőtt hivatkozott arra, hogy „Sem én nékem, sem pedig Első vagy Második feleségemtől semmi Szüléinkről álló örökségeink, vagy Successionk” nincsen, így ősi vagyonnal nem rendelkezik, és szavaival élve szerzett „Istentől vett javai” felől így minden kötöttség nélkül végrendelkezhetett. Huszti János 1823. évi augusztus hó 19. napján42 tett testamentumában viszont a tulajdonában álló vagyon eredetét taglalva az került kiemelésre, hogy a „Testátor- nak a javai között semmi ősiség nintsen, hanem valamije van, az mind a maga keresménye”. Ugyanezen a helyen idézhetjük Medgyesi Jánosné Fekete Zsuzsanna 1826. évi április hó 22. napján43 tett végső rendelésének rövid részletét, melyben a testatrix kijelentette, hogy „Első Férjemmel néhai Szabó József urammal éltem házassági életben 24 Esztendőkig, a kire édes Szüleiről semmi se maradott. Reám Fekete Susannára sem maradt egyéb, a Liba Kertben lévő egy kis Nyilas földnél, a melly vagyonom van azt mind az Első Férjemmel kerestem és szabad rendelkezésem alatt vágynak”. Ez a megfogalmazás egyben fényt vet az Ősi, valamint a szerzett vagyontárgyak tekintetében kialakult és jogszabályban körülírt rendelkezési jog mértékére és irányzottságára. A szerzett vagyontárgyak, illetve vagyontömeg felett az örökhagyó minden kötöttség nélkül szabadon rendelkezhetett, míg az ősi vagyontárgyakat csak a lemenő hozzátartozók örökölhették, illetve az az ág, amelyről a vagyon eredt. Az ősi vagyontárgyak nemleges meghatározásán túl a testamentumok egy részénél az ősi vagyon pozitív és tételes körülírásával találkozhatunk. így tett Balogh György is 1826. évi március hó 18. napján44 alkotott végrendeletében, midőn kijelentette, hogy „Édes Attyja Néhai Balogh Györgyről maradt rá Successio 800 forint Bancó czédulába”. Ugyancsak aviticumára tett utalást Baranyi György és felesége Szántai Anna is 1827. évi szeptember hó 9. napján45 íródott végső rendelésében, ahol Baranyi Györgyné Szántai Ánna kiemelte, hogy „Maradt reánk néhai Szántai Györgyné Asszony Anyánkról az 1791. esztendő június hónapjának 8. napján 252 Rénes forint” míg „Néhai Baranyi Pálné Asszony Anyánkról hasonlóul maradt reánk az 1807. esztendő december hó 5. napján Bankó czédulába Három ezer Három száz harmincz három Frt, melly az 1811. Esztendőbe Februarius 20. napján költ Kegyelmes 40 Uo. No. 1685. 41 Uo. No. 1631. 42 Uo. No. 1633. 43 Uo. No. 1688. 44 Uo. No. 1684. 45 Uo. No. 1714. 69
