A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Tanulmányok - Szalay Emőke: Debreceni fazekasok családi kapcsolatai a XVIII-XIX. században
ez volt céhbelépésének éve. Ö. Szabó Istvánt ugyancsak megtaláljuk már 1758-ban, az ifjút csak 1764-ben. Ekkor bukkan fel Szabó András is, míg Szabó Mihály 1759- ben egy lakóösszeírásban. Tulajdonképpen ővelük indul el a család terebélyesedése. Adataink elemzése során a következő feltételezéseket kockáztatjuk meg: Szabó István 1758, fia István 1769, ennek fiai István 1779, majd Péter 1798, Mihály 1802, Péter gyermekei Gábor 1827, István 1827, Péter 1836. Gábor fia Dániel 1857. A másik ág Andrásé 1764, fia János 1793, unokák József 1836, Mihály 1839, majd ennek fia Sámuel 1868. A harmadik ág Mihály 1759, fia Mihály 1779, unoka Mihály 1799. Az ő fia Gábor 1823. Ugyancsak családi kapcsolat volt Ö. János 1757, I. István 1764, fia János 1787, unokája István 1818. A XVIII. században végig megtalálhatjuk a Szalai családot. Szalai Andrást az 1715-ös céhlevél sorolja fel. 1729-ben a Csapó utcán írják össze Szalai Andrást. Valószínűleg fiaik lehettek István és János, akiket Szalai Sámuel céhmesterrel és Szalai Mihállyal együtt jegyeztek be a céhlajstromba 1769-ben. A következő generációt már csak ketten képviselik; István fia István 1793-ban, Sámuel fia Sámuel 1787- ben lép be a céhbe. Utánuk István fiát, Istvánt jegyzik be 1817-ben. Népes volt a Szekeres fazekas dinasztia, 22 taggal csaknem másfél évszázadon keresztül szerepelt a céhnévsorban. A legkorábbi 1728—1729-es összeírásokban három Szekeres található, Gáspár, János és Mihály. A következő forrásokban 1758- ban György, István, majd 1764-ben János neve fordul elő. Valószínűleg, hogy rokonságban voltak. Feltételezhetjük, hogy a következő generációt az 1770-es években bejegyzettek — András 1770, Mihály 1770, István 1771, Péter 1772, György 1779 — képviselték. Közülük csak három esetben tudjuk biztosaní továbbvinni a leszármazást. Mihály fia János 1798-ban, Péternek ugyancsak János fia 1796-ban lett céhtag. András és családja viszont csaknem egy évszázadig szerepel majd a fazekasok között. Két ha volt: István 1801 és András 1796. Istvánnak csak András fia folytatja a családi mesterséget, 1836-ban lett céhtag. Andrásnak három fiát — Gábor 1823, János 1832, Bálint 1835 — vették fel a fazekas céhbe. A következő, azaz utolsó generációt János fia Sándor jelentette 1858-as céhbelépésével. 1812-ben jelenik meg a céhtagok névsorában Szendrei János neve, fia Ferenc ugyancsak fazekas lesz 1843-ban. Két Szigetivel találkozunk az iratokban, Szigeti János 1801-ben, István 1829-ben lett céhtag. Bizonyítékunk nincs arra, hogy rokonok lettek volna. XVIII. századi adatokban bukkan fel a Szilágyi név. 1693-ban a Csapó utcán lakott Szilágyi Fazekas István, 1729-ben ugyancsak Szilágyi Istvánt írnak össze, aki azonban nem lehet azonos az előbbivel, mivel 1752-ben még dolgozik. Szilágyi Jánost kettőt említenek. Az idősebb 1758 előtt léphetett be a céhbe, míg a másik I. Szilágyi János 1769-ben lett céhtag. Két nemzedéken át működnek a Szűcsök. Péter, az apa 1801-ben, fia, István 1836-ban nyerte el a céhtagságot. A Tar család első felbukkanása 1758, Tar Ferenc az adóösszeírásban előkelő helyen áll, a legtöbb adót fizetők között. Az 1764-es összeírásban Tar Péter neve is szerepel, míg Tar János 1769-ben lépett be a céhbe. Az ő fia, ugyancsak Tar János 1821-ben lett tagja a céhnek. A forrásokban felbukkan Tar István 1817-ben, akit egyelőre nem tudunk a családhoz kapcsolni. A Tar sók családnak három nemzedékét fedezhetjük fel a debreceni fazekasok között. János, az apa 1769-ben lépett be a céhbe, 1808-ban János, 1811-ben Sámuel fiát jegyzik be. János ága megy tovább, fiai János 1832, Sándor 1835. Apa és fia folytatta a mesterséget a Téglási családból 1808, illetve 1827 céhbelépésük időpontja. 53
