A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Tanulmányok - Szalay Emőke: Debreceni fazekasok családi kapcsolatai a XVIII-XIX. században
István 1780, Sámuel 1787, Mihály 1790 és Sándor 1799. Közülük Sándor volt egy népes család elindítója. Három fiát találjuk meg a késó'bbiekben. Sándor 1799, Mihály 1808, János 1813. Mindegyiküket fiai is követik. Sándornak Sándor fia 1824-ben, Mihály gyermekei közül Mihály 1830-ban, József 1846-ban, Sándor 1853-ban lett fazekas. Jánosnak egy fia, Bálint lett céhtag 1843-ban. A sok azonos keresztnevű fazekas közül egy rokoni kapcsolatot tárhatunk fel, Jánosnak 1827, fia Gábor 1844. A XIX. század második felében is több Nagy vezetéknevű fazekast jegyeztek be, de rokonsági kapcsolatukat nem tudjuk. Németi név a XVIII. században fordul elő'. 1729-ben Németi Miklósné fazekas asszonyt írták össze. Ugyancsak Németi Miklósnét említik 1758-ban. Lehet, hogy ugyanaz a személy volt, de lehetett fia felesége is. 1788-ban Németi József lett céhtag, akit fia András követett 1818-ban. A XIX. század elsó' harmadában működik Nyeste István 1841, majd fia, ugyancsak István 1871. Az egyik legrégibb fazekasnév az Oláh volt. 1693-ban Oláh Lőrinc fazekas a Csapó utcán lakott. 1729-ben ugyanitt lakik Oláh István fazekas, Oláh Mihály 1764 eló'tt léphetett be a céhbe, mert az éves adóösszeíráskor már felsorolják. 1774-ben ugyanabban az évben jegyzik be Ö. Oláh Mihályt és I. Oláh Mihályt. Mindegyiküket egy- egy fia követi, János 1799, Mihály 1802. A mesterséget ezek gyermekei is folytatják. János fiai János 1834, József 1836, István 1846. Mihály fia Imre 1832. Rajtuk kívül említi még a céhlajstrom 1781-ben Oláh Józsefet, 1797-ben Oláh Jánost, majd a XIX. század második felében Oláh Károlyt 1880-ban, Mihályt 1884-ben. Rokoni kapcsolatukra említés nem történik. Két Orbán nevű fazekas működött Debrecenben. Mihály az 1764-es összeírásban szerepel először, míg Orbán János 1785-ben lesz céhtag. Feltételezhető, hogy apa-fiú kapcsolatban álltak. Az első céhnévsorban 1769-ben szerepel Pap István. 1819-ben majd 1833-ban írnak be újabb István nevű fazekasokat. 1794-ben Mihály, 1801-ben Ferenc, 1802-ben János lesz ugyancsak céhtag. Ferencet fiai Mihály 1826-ban, Ferenc 1827-ben követik. Még két fazekas között volt egyenesági leszármazás. 1838-ban lép be a céhbe Pap Mihály, akinek a fiát Lajost 1878-ban kebelezte be a céh. Bár a Seres névvel a XVIII. század elején már találkozunk, az 1715-ös céhlevélben Seres Istvánt is felsorolják, de a családnév újból 1845-ben jelenik meg, amikor Seres Mihályt írják be. Fia Lajos 1878-ban lett ipartestületi tag. Simon Jánost 1769-ben az első összeírásban találjuk. Fiát Jánost 1790-ben szabadítja fel, 1820-ban ismét Jánost jegyeztek be a névsorba, lehetséges, hogy az utóbbi fia volt. Az utolsó mesterek közé tartozott Sipos István (1871) és esetlegesen fia József (1897). Szabad vezetéknévvel két fazekast találtunk a XVIII. században. Sándor 1769-ben lett céhtag, József pedig 1787-ben. Az egyik legnépesebb fazekas dinasztia volt a Szabóké. 42-en szerepelnek az összeírásokban. Családjuk egyike azoknak, akik csaknem 200 éven keresztül folytatták mesterségüket. 1693-ban a Csapó utcában Fazekas Szabó Mihályt írtak össze. Az 1715-ös céhlevélben három Szabó — János, Mátyás és Miklós — említtetik. 1729-ben Fazekas Szabó Miklós ugyancsak a Csapó utcán lakik. Az első céhnévsorban 1769-ben 6 Szabó vezetéknevűt sorolnak fel. A különböző adatokból kitűnik, hogy kivétel nélkül mind korábban lettek céhtagok. Valószínű, hogy közöttük több apa és fiú volt. Említenek Ö. Szabó Jánost, aki először 1758-ban szerepel az adóösszeírásban, míg I. Szabó János nevéhez 1757-es évszámot jegyeztek be, lehet, hogy 52
