A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Tanulmányok - Szalay Emőke: Debreceni fazekasok családi kapcsolatai a XVIII-XIX. században
szeírásban szerepel Kerekes István, majd ugyancsak István, valószínűleg az eló'bbi fia 1788-ban lett tagja a céhnek. Ugyancsak két Keresztesivel — István és Mihály — találkozunk a XVIII. században. Mivel említésük időpontja nagyon közel esik egymáshoz (1764,1766) nem tudjuk eldönteni, milyen családi kapcsolat lehetett közöttük. Viszonylag nagy számban szerepelnek Kis vezetéknevűek a debreceni fazekasok között. 1693-ban már említenek Kis István nevűt, 1758-ban egy Kis Istvánné szerepel, akit Kis Mihály követ 1773-ban. Fia István 1802-ben lett tagja a céhnek. Mellettük találkozunk még Kis Bálinttal (1826), Kis Andrással (1832) és];Kis Gáborral (1852), akik esetleg rokonságban állhatták velük. Ugyancsak számosán voltak a debreceni fazekasok között Kovács vezetéknevűek, 21 ilyen nevű szerepel a céhösszeírásokban. Legkorábban már 1693-ban említenek Kovács Istvánt, 1729-ben Kovács Istvánné szerepel, 1758-ban Kovács Györgyöt írtak össze, majd 1779-ben György és István következik, 1786-ban Kovács Mihály, akikről esetleg feltételezhetjük, hogy testvérek, esetleg unokatestvérek voltak. Mihály leszármazottai István (1808) és unokája szintén István (1843). 1799-ben lesz tagja a céhnek Ferenc, fiai, Ferenc és János követik apjuk mesterségét. Utánuk már a XIX. század közepén találkozunk biztosan kapcsolatban levő Kovács nevűekkel. 1838-ban beírják Kovács Mihályt, akinek a fia, ugyancsak Mihály 1854-ben lett céhtag, 1853- ban szerepel Kovács József, fiát Józsefet 1877-ben említik. Valószínű, hogy mivel gyakori névről van szó, egymás mellett több ilyen nevű, egymással közeli rokonságban levő mester működhetett a vizsgált időszakban. Népes család volt a XVIII. század végén a Laboncz-oké. Az apát 1758-ban említik először. A század utolsó évtizedében öt fiát jegyzik be hozzá inasnak. Mind az öt tagja lesz később a céhnek, a következő sorrendben: István (1802), György (1802), János (1812), András (1817) és Sámuel (1823). Közülük már csak kettőnek lesz fazekas a fia, Istvánnak Mihály (1829) és Györgynek ugyancsak a nagyapa nevét követő Mihály fia 1839-ben. A második generáció népes családja a harmadik családöltőre elfogyott. Az utolsó debreceni fazekascsalád volt a Mártonfalviaké. Már a céh hanyatlásának majd megszűnésének idejére esett működésük. Az apa, Mártonfi Imre 1861-ben lépett be a fazekas céhbe. Fia Mártonfi Imre 1884-ben lett ipartársulati tag, másik fia 1902-ben. Ő volt az utolsó előtti debreceni fazekas. Két tagja szerepel a XVIII. század végén a Mezei családnak. Az apát már 1764-ben említi az összeírás, fia Mihály 1790-ben lett céhtag. Mogyorósi családnév a XIX. század elején szerepel a céh bekebelezési lajstromában. Mogyorósi István 1810-ben lett céhtag, mostohafiát, Jánost, ő szabadította fel, 1827-ben jegyezték be a névsorba. 1728-ban Moldvai István fazekast a Péterfia utcában említik, míg Moldvai János 1729-ben a Csapó utcán lakott. Az 1758-ban említett Moldvai Jánosról nem tudjuk, azonos-e az előbbivel. 1764-ben kerül elő először Moldvai Mihály. Nagy vezetéknévvel 36 fazekast találunk a céh irataiban. Mivel igen elterjedt családnév volt, valószínűleg több családból kerültek ki. 1693-ban már Fazekas Nagy Istvánné a Csapó utcában lakik, ugyanitt írják össze Fazekas Nagy Ferencet. Feltételezhető, hogy egy fazekas család tagjai, így már a XVII. század második felében Nagy nevűek többen is dolgoztak a városban. 1715-ben a céhlevél átírásában szerepel Nagy István. 1729-ben Nagy Mihály fazekas ugyancsak a Csapó utcán lakik. Az első céhösszeíráskor 1769-ben öreg és ifjú Nagy Istvánt említenek, valószínűleg apa és fiú. Mellettük ö. Nagy János szerepel még. A következő évtizedben több Naggyal is találkozunk. Nagy János 1772, István 1774, Sándor 1776, ifjú Nagy János 1778, 51
