A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Tanulmányok - Szalay Emőke: Debreceni fazekasok családi kapcsolatai a XVIII-XIX. században

elején, azonban olyan nagy az időbeli távolság közöttük, hogy nem tételezhetünk fel családi kapcsolatot közöttük.

Gombos András 1815-ben lépett be a fazekas céhbe, Gombos János pedig 1858- ban. Elképzelhető, hogy fia volt az előbbinek.

Hadházi névvel két esetben találkozunk. Hadházi Istvánt 1831-ben jegyezték be a céh lajstromába, fiát Istvánt 1866-ban, maga tanította, azonban neki már nem akadt követője a mesterségben.

Népes család volt a Harsányt' család. Egy időben három testvér is kitanulta a fazekasmesterséget, Mihály 1826-ban, Bálint és János 1832-ben lépett be a fazekas céhbe. Mihálynak nemcsak fiát, Miklós 1853, de unokáját, Mihályt is megtaláljuk a céhnévsorban, aki egyenesen a céhrendszer beszüntetése előtt 1869-ben lett céhtag. A céh névsorban még egy Bálintot találhatunk 1840-ben.

Horvát vezetéknevet viselő fazekas három szerepel a céh irataiban, de akkora az időbeli távolság közöttük, hogy rokoni szálakat nem sejthetünk esetükben.

XVIII. századi fazekas család volt az Illyés család. Egy utólagos bejegyzés megörökítette, hogy Illyés György 1739-ben lépett be a céhbe. 1769-ben céhösszeíráskor említenek mellette egy I. Illyés Györgyöt, aki valószínűleg a fia volt.

Jecs Jánosról első adatunk céhbelépésének az időpontja, a mesterségtanulásának nincs nyoma, így feltételezhetjük, hogy idegenből került ide. Fia Mihály követte a mesterségét, 1859-ben lett tagja a céhnek.

A XVIII—XIX. század fordulójára esik a Jenei család működése. Az apát, Jenei Sámuelt 1793-ban jegyezték be a céhlajstromba. Fiai— Sámuel 1823-ban, Imre 1834- ben — követték a céhtagok névsorában.

A XIX. század első felében öt Jóna vezetéknevű fazekast találtunk. Elsőként Ö. Jóna Jánost említik, aki 1807-ben lépett be a céhbe, nem sokkal később Kis Jóna János 1812-ben. Az előbbinek két fia szerepel János 1833 és Sándor 1844, míg Jóna Mihály 1839, az utóbbi fia.

Ugyancsak XIX. századi név a Juhász. 1811-ben kebelezte be a céh Juhász Józsefet, akit három fia, János 1839, Pál 1846 és Sándor 1880 követett.

Száz éven keresztül kísérhető nyomon a Kalmár család. 1728-ban írják össze Kalmár Andrásné fazekas özvegyét és Kalmár Istvánt, 1758-ban említik Kalmár Istvánt, aki akkor ereje teljében volt. Fia Kalmár István 1769-ben követte, majd ennek fia, szintén István 1798-ban, János pedig 1811-ben, végül az utolsó Kalmár János 1832-ben lépett be a fazekas céhbe.

Két tagja volt a Kancza családnak. Mivel mindketten viszonylag egy időben Mihály 1832, István 1839-ben jelennek meg a céhlajstromban, valószínűleg testvérek voltak.

Az egyik legnépesebb fazekas család a Katona volt, 1729—1878 között 17 tagja szerepel a debreceni fazekasok névsorában. A XVIII. században a Mihály név öröklődött közöttük, egymás után 1729—1815-ig öt ilyen nevű egyenesági leszármazott követi egymást. Az utolsó nemzedéket itt Bálint jelenti 1839-ben. 1799-ben jelenik meg egy másik ág, itt Márton az elindító, három fia Péter, Mihály és Bálint következik 1826, 1828 és 1833. Bár mindegyiknek fia is megjelenik, de közülük csupán Péter az, akinek két fia, majd az unokája is követi a mesterséget. Rajtuk kívül még két Katona nevű található a mesterek között, de jelenleg nem tudjuk beilleszteni őket pontosan a rokonságba. Ebből a családból maradtak fenn a legszebb, legmívesebb edények, amelyeken nyomon lehet kísérni stílusuk változását 100 éven keresztül.

Négy generáción keresztül találjuk nyomát a Kecskés családnak. 1758-ban már említik Kecskés Istvánt, majd András szerepel 1790-ben. Utána három fia János 1811, Mihály 1815, András 1821 következik.

Kerekes családnévvel két fazekast említenek a XVIII. századból. Az 1764-es ösz50