A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Tanulmányok - Szalay Emőke: Debreceni fazekasok családi kapcsolatai a XVIII-XIX. században
Bódi családnév két generáción keresztül követhető nyomon, 1780, illetve 1819 a céhbelépésük időpontja. Bojtor Mihály 1764-ben már mester, majd 1770-ben Bojtor István tűnik fel, akit fiának tekinthetünk, őt 1790-ben követi egy újabb Bojtor István, aki már az unoka lehet, így három családokon át szerepelnek a debreceni fazekasok között. Boldizsár Imre 1840-ben lépett be a fazekas céhbe, majd 1874-ben ismét Boldizsár Imre szerepel, aki valószínűleg fia. Borbély név esetünkben két testvért takarhat, ugyanis 1818—1821 a céhbelépésük időpontja. Boros nevet négyen viselték, lehetséges, hogy két testvér, Mihály és’György az indítók, ők már 1758-ban, illetve 1764-ben említettek, két Mihály következik, valószínűleg az előbbiek fiai. Két generáció, két családban. Csapó Jánost (1769) két fia János és Ferenc követte 1790-ben és 1815-ben. Csáti családnév ugyancsak a XVIII. században kerül említésre. Ferenc, az apa 1770-ben lép be a céhbe, fia János 1793-ban követi, mellettük 1772-ben szerepel Csáti Mihály, aki valószínűleg testvére az apának. Csonka név viselői 1758—1872 között folyamatosan szerepelnek a céhnévsorban. Egyike azon kevés családnak, amely vizsgált időszakunkban végig megszakítás nélkül folytatja mesterségét. Hét képviselője sorakozik hat családöltőn keresztül. Csonka Tamás 1758, Mihály 1771, István 1798 és ifj. Mihály 1808, Ferenc 1830, fiai Sándor 1857, Gábor 1872. Csornai Jánost 1790-ben említik először, fiát Jánost 1797-ben írják be. Daku Mihály néven apa és fiú követi egymást 1808-ban, illetve 1847-ben. Debreceni vezetéknéven öt mestert találunk a XVIII. század második felében 1758—1773 között. A legidősebb Mihály 1758, valószínűleg fiai János, András, Mihály mind 1764 és József 1773. Emó'di névvel ketten léptek be ugyanabban az évben 1841-ben, József és Gábor a céhbe, majd Gábor követte őket 1882-ben, esetleg testvérek, illetve az utóbbi fiú lehetett. Erdei István először 1793-ban jelenik meg, fia szintén István, 1844-ben lesz céhtag, majd ennek fia István 1877-ben. Három nemzedék szerepel tehát a fazekasok között. Erős néven valószínűleg három testvért találunk, István 1781-ben, Mihály 1786-ban, József 1790-ben szerepel a bekebelezési lajstromban, majd Mihály fiai, István 1821- ben és József 1824-ben, képezik a második nemzedéket. A Fazekas név végighúzódik másfél évszázadon, 1729-ben István, 1781-ben jelenik meg András, 1804-ben fia Márton, akit szintén fia András követ 1841-ben. A család fénykora a XVIII. század második fele lehetett, ugyanis ekkor egy időben több tagja is dolgozott. Fejértói János 1821-ben lépett be a céhbe, két fia Mihály és Sándor 1859-ben és 1866-ban követte. Fogarasi Mihály 1771-ben lett céhtag, az évek során öt fiát szegődtette inasnak, kettő folytatta is [István 1807, Sándor 1817], apja mesterségét, a XIX. század első harmadából vannak adataink róluk. Fülöp néven hét tagja volt a fazekas céhnek. A XVIII. század utolsó két tizedében — 1781-ben — Fülöp Gáspár, 1788 Fülöp János, 1790 Fülöp Bálint — hárman léptek be. Nincs adatunk arról, hogy családi kapcsolat lett volna közöttük, de feltételezhető. A következő négy mester az előbbiek fia, így a következő nemzedékben ők képviselték a családot. Mihály 1807, János 1811, István 1815, Mihály 1826. A továbbiakban a családnak újabb generációja nem folytatta a mesterséget. Gál családnéven két fazekassal találkozunk a XVIII. század végén, XIX. század 49
