A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Tanulmányok - Bajkó Mátyás: A református kollégiumok történetének összehasonlító vizsgálata

alakulása kezdetben hasonlóságot mutat, hiszen Török Bálint lelkésze először Pápán és környékén hirdette az igét „és azután azt elvitte Debreczennek is reformálására, az ő tanítványaira bízván az itt elkezdett reformálásnak continuatióját”.12 Ez a hasonlóság a plébánián végbement átalakulás és ezzel együtt a vallásos nevelés terén mutatkozott meg elsősorban, mert az ő hatására az iskolázás terén is felgyorsultak az események. Akár csak a sárospataki reformált iskolaügy terén, ahol 1531 után, Szűcs Jenő megállapítása szerint: „Inkább egy folyamat körvonalai bontakoznak ki, amelynek elképzelhető — de átmeneti »hajótörést« szenvedett — kezdetei talán még az 1530-as évekre nyúlnak vissza, hogy aztán az újabb kezdet kontúrjai mintegy 1543 és 1546 közt mutatkozzanak, noha még mindig kissé elmosódottan. Több ilyen fejlődési szakasz lesz még, míg az 1549 után megerősödő »schola Lutherana« helvét irányzatú »schola Reformatá«-vá, egyáltalán az 1490 körüli plébániaiskolához nagyságrendben még közelálló protestáns iskola sárospataki kollégiummá fejlődik.”13 Az első időszakban itt is egyértelmű a lutheri irányzatú iskolázás kialakulása. Viszont Perényi Péter szerepe Sárospatakon egészen más, mint Török Bálinté Pápán vagy Debrecenben; amint ezt Barcza József a korszak behatóbb vizsgálatával kapcsolatos tanulmányában kifejti.14 Ez azonban a debreceni protestáns iskolázás összehasonlító vizsgálatának inkább az elvi, eszmei kritériumait érinti.

A schola reformata kibontakozásának második szakasza, mely Debrecenben az 1550-es évek elejével kezdődik és amelyre Melius Juhász Péter markáns egyénisége, vallási, művelődési koncepciója nyomta rá a bélyegét, kétségkívül egyértelműbb az előző fejlődési periódusnál. Melius Péternek a városhoz való viszonyát igen találóan jellemzi Makkai László: „Kálvin és Genf kapcsolatához aligha állhat közelebb más, mint Meliusé és Debrecené. Mindketten idegen földről üldözöttként érkeztek örökös otthonukká vált városaikba, melyekkel teljesen azonosultak, de ugyanakkor szigorúan képviselték velük szemben is a reformáció hitbeli és cselekedetbeli igényeit. Összeütközések és kompromisszumok során mindketten kialakították a reformáció városi változatát.”15 Ebben az összevetésben kétségkívül sok igazság van, még akkor is, ha Genf egy polgáriasodó köztársaság városállama, Debrecen pedig a magyar feudális rendi állam mezővárosa, hol Erdély és a török által egyaránt elismerten: a város lakói a tanács révén önállóan „.. .élhettek nem szép hitükön alapuló törvényeikkel”.16

Melius, aki a protestantizmus lutheri irányától Melanchton humanizmusának és a wittenbergi coetus autonóm szellemiségének nemcsak eszmei, hanem nagyon is empirikus ösztönzései révén jutott el a kálvini irányú helvét vallástételekig, iskola- koncepciójában is Genf követője. Ebben a koncepcióban legfontosabb, hogy a városállam sajátjának tekinti az egész iskolakultúrát, természetesen a reformált iskolaügyet. Mert a protestált városok lakossága a helvét hitet követve nemcsak egyház- községéről, hanem annak iskolájáról is gondoskodni kíván. Ez magától értetődő, hiszen „az istentisztelet és az oktatás, mely ez időben főleg hitoktatás volt, annyira közügynek számított, hogy a lelkészek és tanárok fizetése nemcsak a város központi költségvetéséből történt, hanem az alkalmi egyéni jótevőkön kívül rendesen részt

13 Szűcs Jenő: Sárospatak reformációjának kezdetei. A Ráday Gyűjtemény Évkönyve. II. 1982. 7—56. old.

14 Barcza József tanulmánya, melyben Szűcs Jenő utóbb idézett vitacikkével polemizál, számunkra a körülmények összevetése, összehasonlítása, valamint a lutheri irányú szellemiség kialakulásának iskolai vetülete terén igen figyelemre méltó: Szempontok és adalékok a protestáns iskolázás kezdeteihez. A Ráday Gyűjtemény Évkönyve. (Szerk.: Benda Kálmán) III. Í984. 127—141. old.

15 Makkai L.: i. m. 511—512. old.

16 HBmL IV. A. 1021/a. Uo. 61., 62., 64. Szűcs i. m. I. k. 226—227. old:

38