A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Tanulmányok - Bajkó Mátyás: A református kollégiumok történetének összehasonlító vizsgálata

vett benne minden alsóbb fokú közület, pl. a céhek is” — írja Makkai László.17 Töb- bé-kevésbé hasonlóan alakult a helyzet a partikuláris iskolák városaiban a XVII. század elejétó'l kezdődően; még akkor is, ha ezeknek a városoknak eltérő státusa volt.

2. Felvilágosodás és racionalista fejlődés

Debrecen helyi jellegű iskolájából a reformált schola az 1600-as évek végére regionális jelentőségű művelődési intézménnyé fejlődik. Kialakul hármas tagozódása, melynek keretében az akadémiai tagozaton nemcsak papokat, hanem jogászokat és tanítókat is képeztek a tiszántúli régió számára. A debreceni kollégium mint regionális iskolaközpont a város szabad királyi státusának elnyerése, 1693 után válik igazán rangos intézménnyé. Nem azon nyomban, hanem azt követően, a XVIII. század elején. A Rákőcz/'-szabadságharc időszaka ez, amikor a Tiszáninneni és Tiszántúli Egyházkerület számára, de az erdélyi felekezetek részére is, a nagy fejedelem által meghirdetett vallási béke, mely a nemzeti egység érdekében proklamáltatott, a magyar művelődés, ezen belül az iskolakultúra kibontakozását, fejlődését is előmozdította. Ennek tudatában Debrecen város magisztrátusa — a többi tiszántúli várossal és megyével együtt — ugyancsak állást foglalt a szécsényi országgyűlésen a „Papi Rendek..., az Urak minden más Vármegyék követei által szerkesztett Confederatio megtartása” mellett.18 Pedig ennek a konfederációnak az elfogadtatásában Telekessy István római katolikus egri püspök vezető szerepet játszott, annak ellenére, hogy a „Confe- deratióra vonatkozó esküminta ellen a Catholicus Clerus tagjai kifogást tettek”.19

A Tiszántúli Egyházkerület és Debrecen városa szemszögéből ennek az egyházak közötti békésebb időszaknak a szellemisége azért is fontos, mert a váradi katolicizmus és a debreceni reformáció közeledésének bizonyos jelei figyelhetők meg. Ugyanis 1717-ben ment át Debrecenen a „Reformatio utáni első Processio Pócsra”... „váradi kanonok Görgei István vezetése alatt”.20 De ez az esemény már a szatmári békekötés utáni időszakban történt, melyben a tiszántúli egyházkerület számára egy új modus vivendi kialakítása az egyetlen alternatíva. Tudomásul kellett vennie, hogy Debrecennek mint szabad királyi városnak a becikkelyezése egy katolikus templom és a ferences rendi szerzetesek klastromának az elhelyezése árán, elodázhatatlan a katolikus vallásfelekezet és iskolázás meghonosítása, megerősítése. Itt azonban az összehasonlító kutatásnak arra is rá kell mutatnia, hogy amíg más kollégiumi városokban a református iskolákat az ellenreformációnak sikerült a településekről (Sárospatak, Pápa) átmenetileg száműzni, addig Debrecen mindvégig meg tudta védeni iskoláját. Pedig Bécs királyi biztost is küldött a nyakára. Szűcs István írja erről: „Ily körülmények közt valóban nem volt Debrecen város népének helyzete kényelmesnek nevezhető. Ámde, a városi elöljárók jól tudták, hogy mit s mi alapon cselekesznek ekképpen.”21 A város elöljáróinak diplomáciája — kompromisszum árán ugyan — de az iskolakultúra ügyében is eredményes volt. Védte református egyházát és annak iskolaügyét, viszont ha vonakodva is, hozzájárult, sőt anyagilag támogatta a katolikus vallás és iskola újólag történő betelepítését. így a római katolikus egyházközségnek

17 MakkaiL.: i. m. 525. old.

18 HBmL IV. A. 1021/e—3., 895. 91. sz.

19 HBmL IV. A. 1021/e—3. 899. 93. sz. Rá kell azonban mutatni arra, hogy Bécs és Debrecen küzdelme, melynek iskolapolitikai kihatásai is voltak, már a XVIII. század közepétől, szélesebb állampolitikai vetületekre vezethető vissza. Balogh István: Debrecen az újkori rendi társadalomban 1693—1848. (Várospolitika és agrártársadalom. Bp. 1984. 9. old.

20 HBmL IV. A. 1011/a. 29. 105. old.

21 Szűcs i. m. III. k. 688. old.

39