A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: Debrecen ipara és kereskedelme a XVIII. század elejéig. Közli: Radics Kálmán

legény is, aki „gazda és derék mester”2 akart lenni, nehéz próbákat állott ki. Igazolnia kellett törvényes házasságból való származását, inasi és legényi esztendődnek eltöltését, két vagy több évi vándorlását, jó magaviseletét; elébb a városi tanácstól polgárjogot kellett szereznie; azután tartozott a mesterség felváltásáért bizonyos, néha feltűnően nagy összeget lefizetni; majd úgynevezett mesterpróbát tenni, vagyis mesterremeket készíteni, amit ha a czéhmesterek, látómesterek, avagy az egész czéh jónak ítéltek, akkor felvették a czéhbe; de még mindig tartozott mester-asztalt adnia, többnyire részletesen előírt ételekkel és elegendő borral. A mester-asztalt a sok visszaélés miatt későbbi időkben némely czéh önként megszüntette és pénzül váltatta fel. Még később, királyi rendeletre teljesen megszüntették. Ha nem fogadták el a remeket, akkor a legény tovább vándorolni volt kénytelen.

Műveltségtörténeti szempontból felette érdekesek a czéhszabályoknak a mesterremekre és mesterasztalra vonatkozó részei. Az asztalosoknál a próbamű egy ládás asztal, egy singes szép láda, avagy egy ostábla volt. Beköszöntésért 2 frt, mester- asztalért és borért 9 magyar forint járt. Ennek egy harmada az ekklésiáé.

Bodnároknál a remek: egy jó forma és alkalmatos förödőkád, egy 12 csebres hordó és egy hosszú léhu. Mester-asztal felváltásért 12 forint.

Csizmadiáknál remekmű: egy száras csizma, varrással, toldás nélkül, sima sarkú, egyenes sarkú; egy igen magas sarkú gyulai papucs, s egy sólya, „ki belől mind egészlen belőtt és az varrása sohul ki ne lássék”. Mester-asztal egy tál tisztességesen készült fekete levesétek, egy „pöcsönye”, gyümölcs, elégséges kenyérrel és borral.

Fazekasoknál mesterremek: egy-egy 16 itzés öreg korsó, két fülű fazék, boros korsó, egy czipós-, és egy parasztkályha. Míg ezek készülnek, a két látómesternek minden nap tisztességes étel s mellé 1—1 pint bor és 8 garast érő dió-perecz dukál borkorcsolyának. A mester-asztalt 25 frttal kellett megváltani.

Fésűsök és gombcsinálóknál remek mű: szép, fejér vagy sárga szaruból 3 darab széles, hosszú, ritka és sűrű fésű; illetőleg 12 szép tiszta fekete öreg gomb, fele gyöngyházzal, fele hegyes rézcsillagokkal kirakva és egy csomó sima, rózsás tetejű, csillagokkal kirakott kisebb gomb. Ki hinné, hogy a legpazarabb mester-asztalt a fésűsök és gombcsinálóknak kellett adniok. Ezt lehetetlen elhallgatni. íme az étlap: a tagok számához képest: „1. tehén hússal, velőskoncczal és disznó orjával elegyesen főzött káposzta, felyül eleven borssal meghintve. 2. Laskával vagy rizskásával főtt kappan vagy jó kövér öreg tyúk. 3. Malac vagy lúd, vagy rucza hússal főzött fekete lév. 4. Lúd vagy rucza aprólékjával főzött kacsa. 5. Egy szép és jó tehén húsból és egy kövér tyúkból álló pecsenye. Borra pedig kellett tenni 12 forintot. Ha sajnálta az új mester a vendégséget, felválthatta 24 forinttal.

Késeseknél próbamű: két bokor (pár) csapott és egyenes hegyű hármas kés, villa, kiknek nyelei gyöngyházzal, türkissel mentül sűrűbben és szebben kirakottak legyenek, az élén és fokán végig finum aczél legyen. A remeket a város bírójának kellett bemutatni egy pint borral; az egyik pár kés a bírót, másik a czéhet illette. Mesterség váltás díja 8 forint. Mester-asztal: egy temérdek fazék káposztás hús, 2 tyúk főve, 1 malac sütve, elegendő fejér kenyér, dió, mogyoró, s 4 forint ára bor.

Kerékgyártóknál a remek: egész szekér minden részével és szerszámával. A bírónak egy pint bor s egy új kerék járt a bemutatásnál. A czéhet 10 forint illette.

Mester-asztalról nincs szó.

Lakatosok, kovácsok, csiszároknál a mesterremek különböző. A kovácsrend tartozott egy-egy kaszával, ásóval és fejszével; a lakatgyártó rend tetszése szerint pléh- műből igen szép ajtó pléhvel, igen jó erős lakattal; ónas műből igen szép zabolával,

2 Debreczeni vargák artikulusa 1599-ből.

176