A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: Debrecen ipara és kereskedelme a XVIII. század elejéig. Közli: Radics Kálmán
pártás kengyellel, tisztított műből igen szép völgyes csákánnyal, rézzel bevert sze- kerczével; a csiszár rend egy sima bogiáros pallossal, három arasz sarkvasú, hegyes reszelt tőrrel és apró kötővasakra csinált szabiyával. Mesterváltság 12 magyar forint és a mester-asztal olyan, mint a késeseknél. Szappanosoknál a remek abból állott, hogy a czéhmesterek által kimért 2 mázsa faggyúból, nyolcz egész debreczeni negyed széksóból és 2 negyed mészből elégséges jó szappant kellett főzni. Mesterség felváltása 10 magyar forint. Mester-asztalról az ártikulusok nem intézkednek. Szíjgyártóknál a remek négy lóra való minden szerszám és egy katona egész szerszám. Ezek inkább a beszegődtetett apródtól, meg a társpoharat ivó legénytől követeltek költséges lakomákat. Vargáknál mesterremek: egy füles czipellő, egy szekernye és egy asszonyi állatnak való saru. A hozzávaló bőrt a remeklő maga csáválta. Az egész mesterség felváltása 10 magyar forintba, a főbírónak járó szekernyébe és a két czéhmestemek járó kesztyűbe került. A debreczeni czéhek múltja a XIV. század első feléig nyúlik vissza. Nagyon valószínűnek tartom, hogy a debreczeni kézművesek nem sokkal azután szervezkedtek czéhekké, hogy a felső magyarországi és erdélyi német városokban megalakultak a különböző czéhek. Nálunk az első czéhekben minden bizonnyal a kiválólag ősi magyar mesterségek mívelői társultak: úgymint: a szűrvégszövők, gubacsapók, a tímárok vagy vargák, szíjgyártók, szűcsök, csiszárok vagy fegyverkovácsok. A tímároknak 1555-beli levelökben azt írja enyingi Török János, Debreczen akkori földesura, megerősítvén régi szabadalmaikat, hogy az ő mesterségükről szóló olyan levelet vittek elibe, amelyet már 200 esztendejénél régebben adtak nékiek a régi királyok. A tűzgyulladások s más katasztrófák között megsemmisült ezen okmány tehát 1355 előtt keletkezhetett; ez az idő pedig már nagyon közel esik 1307-hez, amikor a Magyarország területéről ismert legrégibb czéh-levél a kassai szűcsöké, kiadatott. Hogy Debreczenben 1405-ben már több czéh állott fenn, kitűnik az Zsigmond király ezen évi privilégiumából, amely minden debreczeni czéhtől a királyi lovászmester részére egy-egy művet követel. Sajnos, a legősibb kézműiparágak legrégibb eredeti czéhszabályzataikat, kiváltság- leveleiket az idők zivataraiban elveszítették; de későbbi leveleik többnyire hivatkoznak még régibb privilégiumokra és statútumokra. Röviden felsorolom azon czéheket, amelyeknek meglevő legrégibb okmányait ismerjük. Szűrvégszövők és gubacsapók rendtartásait a Debreczeni Dózsa László és Monaki Sándor földesurak 1395-ben erősítették meg. A szűcsökét 1449-ben Mészár Gergely akkori főbíró és esküdt társai adták ki Hunyadi János parancsára. A posztószabó és posztónyíró mestereké Nagy Mihály bíró idejében, 1468-ban kelt; a mészárosok szabadalmait Hunyadi János özvegye, Szilágyi Erzsébet adta 1478-ban. A kovácsok, szíjgyártók, kaszacsinálók és sarkantyúművesek Szilágyi Erzsébettől és Hunyadi Mátyástól kapták a magokét ugyanazon időben. A tímárokét 1486-ban erősítette meg a tanács. Ötvöseink legrégibb szabályzatát a kecskemétiek 1557. évi ártikulusából ismerjük, akik 1551-ben a török elől Szegedről menekültek Kecskemétre és ott új czéhet alapítván, a debreczeni anyaczéh rendtartásait kérték kölcsön. A borbély czéh levele 1583-ból való, a legrégibb hazánkban, amelyet ezen iparágról ismerünk. A kerékgyártó vagy szekércsináló mestereké 1589-ben, a szappanosoké 1598-ban kelt. Igen figyelemre méltó Rudolf királynak 1593. évi azon kiváltságlevele, amellyel a debreczeni ötvösök, szabók, tímárok, vargák, ácsok, kovácsok, szappanosok és kocsigyártók vámmentességét újra megerősíti, de miutáni vonatkozólag a régi királyoktól kapott leveleik elvesztek. 177
