A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: Debrecen ipara és kereskedelme a XVIII. század elejéig. Közli: Radics Kálmán

Hasznos alapkutatásokat, előmunkálatokat jelentett Zoltai munkássága a mostanában megjelenő Debrecen-monográfiához is. írásainak egy része alig hozzáférhető helyeken jelent meg, de már nagyobb tanulmányait5 sem könnyű megtalálni.

A helytörténetírás mai művelői módszerben, alaposságban is tanulhatnak még Zol- taitól. Úgy érezzük, a felsoroltak joggal indokolják az újrakiadást, az ilyen jellegű publikációs lehetőségeket.

5 Tekintettel arra, hogy a most újrakiadott tanulmány Zoltai Lajos korai munkái közé tartozik, felhívjuk a figyelmet néhány olyan megállapításra, melyeket maga Zoltai is helyesbített későbbi, kiérlelt műveiben. Ilyenek pl. a dák anart törzs két „városának” Debrecen környékére való lokalizálása (172. old.) vagy a Debrecen helynévnek szláv eredeztetése, s így alapító népességének szláv volta (172. old.). Mindkettőt Zoltai már 1925-ben megjelent egyik fő művében „Települések, egy- házas és egyházatlan falvak Debrecen város mai határa és külső birtokai területén a XI—XV-ik századokban” —- elvetette, bár néhány városunk környéki helynév szláv eredetét feltünteti. Ugyancsak éppen ő maga tisztázta, hogy csak a posztócsapók — szűrvégszövők — eredeztethetőek a XIV. sz. első feléből, a gubacsapók mestersége jóval később született meg. A közreadott tanulmányban még mindkettőt a legősibb debreceni céhes iparok közé sorolta (177. old.). Zoltai például nem tudhatta, hogy a kassai szűcsök 1307-re datált céhlevele hamis. Ezért írhatta 1912-ben, hogy ez az ország területéről ismert legrégibb céhlevél (177. old.). A felsorolt és még néhány más kijavítandó részadat semmit nem von le a közreadott tanulmány értékéből. Zoltai Lajos elsőként foglalta össze és értékelte Debrecen ipara és kereskedelme legkorábbi századainak történetét.

170