A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Műhely - Béres András: Debrecen város fekete könyve helytörténeti forrásértéke
DEBRECEN VÁROS FEKETE KÖNYVE HELYTÖRTÉNETI FORRÁSÉRTÉKE Béres András A régi idők emlékezete gyakran megszépíti a múltat. Az ember hajlamos arra, hogy kedvezőbb színben tüntesse fel bizonyos idő után az eseményeket, feltételezve menynyivel jobb volt akkor, mennyivel szebben, színesebben, békességesebben éltek akkor. Ha azonban utánajárunk a dolgoknak, akkor a kép hátoldala is megmutatkozik. Világossá válik, hogy minden kor a maga szintjén sajátos fonákságokat is mutat, csak olvasni kell a megfakult forrásokból, a levéltárakban őrzött felbecsülhetetlen értékű iratokból. Aki abban a hitben él, hogy mennyivel nyugodtabban éltek két-háromszáz évvel ezelőtt az emberek Debrecenben, bizonyára csalódik, ha a város jegyzőkönyveit, de méginkább a büntetőperek jegyzőkönyveit, különösen a Fekete Könyv, a Protocollum Nigrum egykorú bejegyzéseit elmélyültebben tanulmányozza. A különböző bűnesetek az élet sokrétűségét tükrözik. Bennük nem csupán az egyes jelenségek, események, vétkek társadalmi súlyát és következményeit láthatjuk, hanem a valós világ elevenedik meg. Életmódba, szokásokba, a népélet szokásnormájába nyerhetünk bepillantást, egy a történeti események’által sokrétűen befolyásolt város életének társadalmának kivetettjei, vagy a sok nehézséggel küzdő egyszerű, vagy a cívissé váló Debrecen társadalmának szélére szorult emberek botlásainak, vétkeinek elemzése során.1 Napjainkra sokat változott a világ. Meggyorsult az élettempó, de az emberek alapvető tulajdonságai, szokásnormái még a felgyorsuló világgal, a lényegesen megváltozott társadalmi renddel sem változnak oly mértékben, hogy a hibák egyszerűen kiküszöbölődjenek. Úgy tűnik, hogy más világba lépünk vissza, de a megismerés azt bizonyítja, hogy nagyon is ismerősek az események, legfeljebb egy gyökeresen más társadalom másfajta szemlélete teszi térben és időben különössé a megtörténteket. A Hajdú-Bihar megyei Levéltárban levő debreceni iratok alapján megállapítható, hogy a bírói joghatóság a XV. századtól teljesen, ahogyan országosan is, egybefonódott a közigazgatással. Mint ismeretes, Debrecenben a városigazgatásból származó feladatokat századokon át a városi tanács látta el oly formában, hogy egyik alkalommal a közigazgatás feladatkörét végezte, s ugyanaz a testület más esetben a jog- alkalmazás bírói jogkörét gyakorolta. A városigazgatás kérdéseiben a senatus — ténylegesen annak vezetője: a főbíró — irányításával alakultak ki azok az intézmények, amelyek többek között a rendfenntartás kérdéseit is érintették. A teljes egymásba- fonódás 1848. május 22-ig volt érvényben, de a 48-as magyar szabadságharc (polgári forradalom) utáni időkben is, 1872-ig a királyi törvényszék létrejöttéig csupán a ha1 Vö. Balogh István: Cívisek társadalma. Db. é. n. (1946) 83—95. old. A cívisek világa. Bp. 1973. 67—72. old. 153
