A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Műhely - Béres András: Debrecen város fekete könyve helytörténeti forrásértéke

talom osztódott ketté a polgármesteri és főbírói hivatal címet viselő két senatusi osztály között.2

A Debrecen város Törvényszéke iratait ismertető jegyzék bevezetője joggal állapítja meg, hogy a XVIII. század első, második évtizedéig a polgári és büntető ügyek nem különülnek el, hanem a tárgyalások sorrendjében kerültek a perek a jegyzőkönyvbe. Az 1726-os évtől jól megfigyelhetjük, hogy az igazságszolgáltatással kapcsolatos feljegyzések, a tanácsi jegyzőkönyv fogalmazványából másolatban önálló kötetekbe kerültek, de a polgári és büntetőügyek együtt maradtak. A tanács rendeleté alapján 1774. április 23-án kezdődött meg a perek szétválasztása. Eredménye lett az, hogy a büntető, a tanúvallomásokkal kapcsolatosan keletkezett fiscalis ügyek külön kerültek. A szétválasztás egyébként nyilván hosszas folyamat következménye volt, de következetesen sohasem valósulhatott meg.3

A peres iratokból világosan kiderül, hogy a polgári eljárás és a büntető jogalkalmazás összefonódott. Az is nyilvánvaló, hogy lassanként a büntetőtörvényszéknek is kialakult az önálló iratkezelése. „1690—1717. évek között az ügyész vette fel azokat a tanúvallomásokat, amelyek elsősorban a köztörvényes bűnesetek körülményeinek tisztázását célozták. Ennek során keletkeztek a «fekete könyvek», a Protocollum Nig- rum-nak nevezett vallatási jegyzőkönyvek, amelyek a különböző dolgok miatt vádolt személyek vallomásaiból és tanúkihallgatásokból származtak, részben boszorkányság, gyilkosság, rablás, lopás, betörés, súlyos testi sértés, gyújtogatás, paráznaság, sodomai vétkek, káromkodás, varázslás, kuruzslás, rontás, tiltott mulatság, táncolás és más egyebek, mint bűncselekmények megvizsgálására és ítélethozatalra vonatkoznak”. „A jegyzőkönyvek anyaga roppant gazdag, de az olvasási nehézségek és talán a tárgy iránti érdeklődés hiánya miatt eddig kevesen hasznosították a bennük található feljegyzéseket.” Rövid megszakításokkal a fekete könyvet 1726—1760 között vezették, de akkor már szélesebb körre terjedő köztörvényes bűncselekményeket is felvettek a vezetett jegyzőkönyvekbe. Azáltal, hogy a senatus üléseinek jegyzőkönyvi anyagát kivonatosan, vagy teljes egészében másolták a jegyzőkönyvbe, a szerkesztés módja is megváltozott. Nem önálló könyveket vezettek a bűncselekményekről, hanem másolati jegyzőkönyvet készítettek. A későbbi jegyzőkönyvek 1790-től már a tanácsi testület tagjaiból álló büntetőtörvényszék tárgyalási anyagát tartalmazzák. 1808-tól már minden kötet végén a kutatást lényegesen könnyítő mutató található. A korábbi évekből csupán több évcsoportot összefoglaló mutató, az Index protocolli nigri áll rendelkezésre, amelynek magyar nyelvű tárgyi mutatóját a későbbiek során célszerű lesz elkészíteni.4

A Büntetőtörvényszéki jegyzőkönyvek (Protocollum criminale) 1690—1848. állaga az alábbiak szerint tevődik össze 2,80 folyóméter terjedelemben :5

1—3. k. Protocollum fassionale 1690—1717.

4—8. k. Protocollum sententiarum criminalium et fiscalium (Protocollum nigrum) 1726—1760.

9. k. Index protocolli nigri 1726—1737.

10—17. k. Protocollum causarum criminalium 1790—1807.

18—30. k. Mutató 1808—1825.

2 A helytörténetírás levéltári forrásai I. 1848-ig (Szerk.: Komoróczy György) Db. 1972. 198—199. old.

3 HBmL IV. A. 1018. — 1604—1848. (1869)

4 A helytörténetírás levéltári forrásai I. 1848-ig i. m. 204. old.

5 HBmL IV. A. 1018/e. — 1690—1848-ig.

154