A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Sajtótörténet - Korompai Gáborné: A Debreceni Ellenőr helyi vonatkozású közleményei, 1874-1890

munkáskérdés (értsd: munkásmozgalom) Magyarországon, mert még kevés a gyári munkás. A szervezetlen, kisiparban alkalmazott munkásság sztrájkmozgalma még valóban nem vezetett eredményre. Tanulságos a pékiparban lezajlott 1883-as sztrájkhullám, ami Bécsbó'l Budapesten át Debrecenbe is eljutott. „A debreceni sütőházakban megindult azon mozgalom, hogy a sütősegédek a sztrájkot elfogadják ... elhatároztatott” — olvasható abban a nyilatkozatban, amelyet június 2-án a Lamprecht Frigyes sütödéjében dolgozó segédek tettek közzé, de éppen azért, hogy elhatárolják magukat a mozgalomtól. Az 1886-os nyomdászsztrájk helyi eseményeiről annyit közölt a lap, hogy a két nagy magánnyomda alkalmazottai a Városi Nyomdában fizetett bérekkel azonos munkadíjat kértek, s többen kiléptek a munkából.30

Az 1880-as évek második felében fellendült európai munkásmozgalom többeket gondolkodóba ejtett. A polgári sajtó korábban elhallgatta, bagatellizálta vagy eltorzította a munkásmozgalom híreit. Az 1886-os belgiumi események hatására Tóvölgyi Titusz figyelemreméltó érveléssel bizonyította, hogy „a szegénység nyomorának és elkeseredettségének megszüntetésére a fegyver nem kívánt eszköz”.31 A kormánypárt debreceni hírlapja meglepő józansággal ítélte meg a kérdést, miközben a hivatalos álláspont a munkások szervezkedését felforgató, rendbontó tevékenységnek, közönséges bűnténynek minősítette. 1889-ben a II. Internacionálé alkalmából a DE vezércikkben foglalkozott a mozgalom követeléseivel.32

1890-ben Tóvölgyi örömmel üdvözölte az első május elsejei munkásünnepet, ugyanabban a számban a napihírek között egy rövidke cikk található „Sztrájk Debrecenben” címmel. Ebben a következők olvashatók: „A munkások májusi gyűlései Debrecenben is kezdik gyümölcsüket megteremni, hol pedig — azt hittük — a jelentékeny számú, s csaknem kizárólag magyar munkás józansága, a külföldi munkásokénál ... kedvezőbb helyzete kizárja a sztrájk lehetőségét. Ma azonban arról értesültünk, hogy a helybeli kefe- és meszelőgyárakban, melyek több, mint 300 nő és férfimunkást foglalkoztatnak, a munkások egy része tanácskozást folytat a 8 órai munka behozatala s bérfelemelés érdekében. Ha a gyártulajdonosok kívánságaikat nem teljesítik, készek a sztrájkot megkezdeni.”33 A május 6-i számban olvasható, hogy a „kefegyári munkások csakugyan sztrájkolnak”, a gyártulajdonos visszautasította követeléseiket, s 17 dolgozó letette a munkát. A sztrájk harmadik napjáról a május 7-i számban közölték, hogy a Falk-féle gyár munkásai kapcsolatot teremtettek a Stern Testvérek kefegyárában foglalkoztatott munkásokkal, akik közül tizenhármán csatlakoztak a sztrájkolókhoz. A rövid hír stílusa arra enged következtetni, hogy a helyzet veszélyesnek látszott; a lap megtagadta addigi szimpátiáját a mozgalomtól. Május 8-án már arról adott hírt, hogy „tegnap a rendőrség beavatkozott és erélyes rendszabályokhoz nyúl, ha a 20—30 elégedetlen... bizonyos határidő alatt munkába nem áll”. A munkások követeléseit akkor már úgy állította be, mintha a gyárak működését veszélyeztette volna. A több napon át tartó első debreceni kefegyári sztrájkmozgalom eredményeiről, vagy a hatósági beavatkozás következményeiről nem található tájékoztatás a lapban.

Május 19-én — valószínűleg nemcsak a helyi sztrájk hatására Tóvölgyi Titusz vezércikket írt a sztrájkok jogosultságáról. Logikus gondolatvezetését így summázta: „Munkás soha nem gazdagodott meg a munkája után, de számtalan munkaadó meggazdagodott munkásai után.”

30 Nyomdász sztrájk. = DE 1886. aug. 21., 25.

31 (T.) [Tóvölgyi Titusz]: Ami elől nincs kitérés. = DE 1886. ápr. 6—7.

32 r.: Nyomasztó helyzet. = DE 1889. júl. 23.

33 [Az 1890-es debreceni kefegyári sztrájkról]: = DE 1890. máj. 4.

138