A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Sajtótörténet - Korompai Gáborné: A Debreceni Ellenőr helyi vonatkozású közleményei, 1874-1890
A nyolcvanas évektől Debrecenben és a megyében olyan munkaerőbőség jelentkezett, amely kihatott a mezőgazdaságban és az iparban foglalkoztatottak szociális helyzetére, annak fokozatos romlását siettette.34 A kisvállalkozókat nem védte a tönkremenéstó'l semmi. Megjelentek Debrecenben is a munkanélküliek, a nincstelenek. A városi nyomor ijesztő jelenségeit a DE nem hagyta észrevétlen. 1880. december 9-én a napihírek rovatban olvasható: „... A Hatvan utcai külső soron nyitott fészerben szalma közé bújva egy családot találtak ... Az apa, anya és három gyermek didergett a szalma között, tengődve abból az alamizsnából, amit egyik-másik könyörületes ember dobott nekik.” 1882-ben 88 nyilvántartott koldust említett cikkében Végh Gyula, de megjegyezte, hogy ennél jóval többen járnak házanként ké- regetni.35 Az öngyilkossági hírek némi fényt vetnek arra, hogy kik kerültek alul a tőkés rend kérlelhetetlen élethalálharcában: öreg talyigás akasztotta fel magát, mert egyetlen lova elhullott (1881. ápr. 19.), hatgyermekes napszámos vetett véget életének (1881. ápr. 30.), a szegényápoldában egy beteg öregember lett öngyilkos (1881. júl. 21.), a szomorú sorban cselédlány, öreg gubásmester, munka nélkül maradt csizmadialegény, kosárfonó, ismeretlen csavargó halálhíre található. A nyomorgó családokról szóló hírekben megfogalmazódott, hogy betegség, baleset, munkahiány miatt kerültek tarthatatlan helyzetbe.36 Az ilyen problémákkal foglalkozó napihírekben reálisabban tükröződik az egykorú valóság árnyoldala, mint más sajtóműfajokban. Menhelyről, lelencházról, népkonyha felállításáról, szegények melegedőjéről, alkalmi gyűjtésekről, ínségakciókról szóló cikkek sora jelezte, hogy a probléma társadalmi méreteket öltött.37 A nyolcvanas évek végén megnyílt a városban a kapitalizmus egyik jellegzetes intézménye, a tönkremeno rétegek utolsó csalóka reményét megtestesítő zálogház.38 Az uralkodó osztály sem országosan, sem helyi viszonylatban jó ideig nem foglalkozott azzal, hogy szociálpolitikai intézkedésekkel enyhítsen a helyzeten. A szegényügyet, ugyanúgy mint a munkáskérdést, a büntető törvénykezés hatáskörébe utalták. Pedig a bűnüldözésnek meg volt a maga teendője anélkül is. Az utolsó bihari betyár, Dobos Gábor elfogatásával lezárult egy korszak, s ugyanakkor elkezdődött a modern kriminalisztika időszaka városunkban. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején a rendzavaró kihágások között még lábasjószág, szekerek szabálytalan áthajtása a városon, suhancok féktelenkedései, kofahecc a piacon, utcai botrányok az önkéntes tűzoltóság működésével kapcsolatban, bérkocsisok visszaélései fordultak elő leggyakrabban. A nyolcvanas évek második felében viszont piaci lopásokról, boltfeltörésekről, rablásról, rablógyilkosságról, hazárdjátékosokról szóló hírek is sokszor felbukkantak. A bűnözés újfajta társadalmi indítékai is felszínre kerültek a lapban: „A toloncok száma naponként emelkedik” — írták 1879. szeptember 3-án — „sajnos, hogy a to- loncolásra kerültek tekintélyes részét fiatal lányok képezik”. Az utcai lányok, hamis- kártyások és más bizonytalan egzisztenciájú elemek, akiknek egy részét a nincstelen34 Hajdú-Bihar megye és Debrecen munkásmozgalmának története, i. m. 24. old. 35 Gyulafi [Végh Gyula]: Egy pár szó a házankénti koldulásról. = DE 1882. jan. 31. 36 [Nyomorgó családokról szóló hírek]: = DE 1883. márc. 17., okt. 5., 1885. ápr. 15. 37 Cs.: Börtön vagy lelencház? = DE 1884. jún. 25.; Árva ügyünk. = DE 1884. júl. 1.; Népkonyhák felállítása Debrecenben.^ = DE 1884. nov. 22.; Csiky Lajos: A népkonyhákról. = DE 1884. dec. 10—11.; Csiky Lajos: Állítsunk gyermek-menhelyet! = DE 1886. ápr. 1.; (Z-y) [Zoltai Lajos]: Gyermekmenhelyet Debrecennek! = DE 1888. jún. 25.; Dr. Sárváry Gyula: Állítsunk városunkban gyermekvédő egyesületet! = DE 1888. márc. 17.; Nőegyletünk és a rongyos gyerekek. = DE 1889. okt. 23.; -i-s-[Zoltai Lajos]: Hajléktalanok menhelye. = DE 1889. dec. 24. 38 Zálogháznyitás. = DE 1889. okt. 30. 139