A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Sajtótörténet - Korompai Gáborné: A Debreceni Ellenőr helyi vonatkozású közleményei, 1874-1890

га.19 1884-ben az új ipartörvénnyel kapcsolatban egy bádogosmester nyilatkozatát közölte a DE, aki azon meggyőződésének adott hangot, hogy az iparszabadság a jól- képzett mesterekre nem hozhat veszélyt.20 A nagy szakértelmet kívánó, alapos szak- képzettséget feltételező egyedi jellegű, művészi kivitelű kisipari termelést nem szoríthatja ki a gyáripar tömegtermelése — ezzel indokolták a századvég közgazdászai is a minőségi kisipar szükségességét.21 22 A DE is ezt az álláspontot képviselte és a közvéleményben azt a meggyőződést igyekezett kialakítani és megerősíteni, hogy az egyéni rátermettség és az alapos szakmai képzettség révén a szabadverseny még jó esélyeket is biztosít a kisiparosok felemelkedésére. A közelmúltból ismert és emlékezetes példák ezt az illúziót megerősítették az iparral, kereskedéssel foglalkozó kispolgári rétegek gondolkodásában.

A nyolcvanas években nagy jelentőséget tulajdonítottak a női tan- és iparműhelyek felállításának. A kapitalizálódás előrehaladtával általános jelenség volt a női munkaerő tömeges megjelenése az iparban, különösen a könnyűipari üzemekben, így például a debreceni dohánygyárban is, ahol 1887-ben a munkások 80%-a nő volt.21 A nők munkába állásának fontosságát több cikk hangsúlyozta.23 A téma napirenden tartását a DE hasábjain elsősorban az elszegényedő középrétegek helyzete tette aktuálissá. A nők munkakörével kapcsolatban kifejtett vélemények arra utalnak, hogy a középosztálybeli nők számára azért tartották fontosnak valamilyen szakképesítés megszerzését, hogy munkába állás esetén megkülönböztetett munkakört, beosztást kaphassanak. Zalai Márk 1888-ban megjelent cikkében annak a reményének adott kifejezést, hogy „a művelt magyar nő mint elárusító, mint önálló kereskedő, mint irodatiszt nem sokára utat tör magának”.24

Az ipartársulatok létrehozásának szükségességét Szántó Sámuel általában az érdek- védelmi funkció hangsúlyozásával indokolta a DE hasábjain.25

Az 1885-ben rendezett országos kiállításon a debreceni iparosok szép és sikeres bemutatót tartottak, több díjat nyertek — erről a DE részletesen beszámolt.26 Ezekben az írásokban a debreceni gyáripar eredményeiről is szó esett; egyébként a gyárak működéséről ritkán jelent meg közlemény.27 1884-től viszont a dohánygyárral viszonylag többet foglalkoztak, talán éppen azért, mert a korszerű gyáripar helyi minta- példányát látták benne a kortársak.28 Új gyárak alapításáról általában hírt adott a DE.29

A gyáriparral összefüggésben közöltek először figyelemreméltó híreket és cikkeket a munkásmozgalomról. Tóvölgyi Titusz: A munkáskérdés Magyarországon címmel, 1882. november 12-én megjelent vezércikkében még úgy ítélte meg, hogy azért nincs

19 Téli tanfolyam iparosok számára. = DE 1888. dec. 10.

20 Boros К. M.: Egy iparos nyilatkozata az új ipartörvényjavaslatról. = DE 1884. febr. 19.

21 Debrecen iparának története a kapitalizmus kialakulásától napjainkig. (Szerk.: Ránki György) — Db. 1976. 98. old.

22 Hegedűs Jenő—Szikora János: A debreceni dohánygyár története. — Db. 1971. 11.old.

23 Bevilaqua Rezső: Nő-ipar egyesületről és egy városunkban felállítandó nőipar bazárról. = DE 1881. márc. 26.; Zalai Márk: A nőipar egyesületek szükségességéről. = DE 1881. ápr. 13.

24 Zalai Márk: A nők munkakörének jogosultságáról. = DE 1888. szept. 27.

25 [Iparos kör, ipartestület alakításával foglalkozó cikkek]: = DE 1883. febr. 21., jún. 26., 28.,

1884. aug. 4., 19., 21., 23., 27., 1888. nov. 11., 17.

26 [Grünwald József cikksorozata a debreceni iparosok részvételéről az országos kiállításon]: = DE

1885. máj. 6—23.; Krehnyay Ede: Debrecen az országos kiállításon. = DE 1885. aug. 25.

27 Simonffy Sámuel: A debreceni cukorgyár és gőzmalom mezőgazdasági szempontból. = DE 1879. jan. 21—23., 25., 27., 29.

28 [A debreceni dohánygyárral foglalkozó cikkek]: = DE 1884. júl. 12., dec. 4., 13., 1885. ápr. 9.

29 Kenyérsütő gyár (Kohn Már tulajdona) = DE 1886. nov. 10.; Új szalámigyár Debrecenben. (Vidoni Testvérek tulajdona) = DE 1887. szept. 5., 7.

137