A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Sajtótörténet - Korompai Gáborné: A Debreceni Ellenőr helyi vonatkozású közleményei, 1874-1890
ták, hogy a gazdaközönség érdekeinek napirenden tartása Debrecenben létkérdése a helyi sajtónak, ezért következetesen figyelmet fordítottak a vetések állására, a termés mennyiségére és minőségére, a hazai és külföldi gabonaüzletre, a sertés- és szarvasmarhapiacra, a helyi vásárok forgalmára s általában a termeléssel és értékesítéssel kapcsolatos korszerű követelmények ismertetésére. A mezőgazdasági munkaerő-probléma is azok közé az ügyek közé tartozott, amelyeknek rendezése körül sok ellentmondásos intézkedés történt. A hetvenes és nyolcvanas években még a híres debreceni „embervásár” nyújtott alkalmat nem csak a házhoz való cselédszerzésre, hanem a gazdasági cselédség szegődtetésére is. Bár Debrecen városa már 1874-ben kibocsátotta „cseléd-rendszabályát”, a problémát nem sikerült megoldania.14 1878. október 8-án hosszabb cikk foglalkozott a cselédüggyel, szigorú megtorlást sürgetve a szökött cselédekkel szemben. Egy másik cikk a „cseléd-vásárt” a régi rabszolgavásárokhoz hasonlította.15 Szinte nem múlt el esztendő anélkül, hogy a DE ne kárhoztatta volna a hagyományos szokásjogon alapuló pünkösdi cseléd- és lakásváltást. Ilyenkor lehetett ugyanis lebonyolítani az éves terminusra szóló alkalmazott fogadást és lakás bérbeadást, illetve bérbevételt. A „birtokon bévül lévők” számára ez kétségtelen előnyökkel járt, míg a mozgékonyabb újkori polgárság nehézkes megkötöttségnek érezte. A városban munkaalkalmat keresők egy része az iparban nyert elhelyezkedést, de meglehetősen korlátozott számban, mert az 1872-es ipartörvény hatására a debreceni kisiparban nagyobb arányú visszaesés következett be, mint amilyen fejlődés előállott a gyáriparban. A tönkrement kisiparosokat és segédszemélyzetüket az újonnan alapított üzemek alkalmazták, a bevándorolt elemek csak a szakképzettséget nem igénylő gyári munkakörökben tudtak elhelyezkedni, egy részüknek csupán időszaki munka jutott.16 Az egykorú sajtó, így a DE is a hagyományos kézműipar hanyatlását tartotta aggasztó jelenségnek, s ebben a dologban próbált megoldást keresni. Az önálló kis műhellyel és néhány alkalmazottal dolgozó iparosság túlsúlya itt azt kívánta, hogy e réteg érdekeit és az állami iparfejlesztés elveit megfelelő taktikával egyeztesse a kormánypárt debreceni lapja. Ezzel kapcsolatban a szabadverseny lehetőségeinek sikeresebb, eredményesebb kihasználását az iparoktatás színvonalának emelésével, a kisipari termékek jobb minőségével hozták összefüggésbe, másrészt az államilag támogatott ipartársulatok szervezésének érdekvédelmi jelentőségét úgy magyarázták, hogy abba a korábbi hagyományok átmenthetők. Az iparoktatás témája már a DE első évfolyamában helyet kapott. Vadon Sándor, Szepessy Antal, Pollacsek Gyula cikkei nem maradtak hatástalanok.17 1877-ben — a kötelező tanoncoktatást előíró 1884. évi XVII. te. megjelenése előtt jóval — megnyílt Debrecenben a szakirányú iparos tanonciskola.18 A szervezett oktatáson kívül a Debreceni Iparos Ifjúság Önképző és Betegsegélyző Egylete ingyenes esti iskolát szervezett iparosok számára. A lapból tudjuk, hogy itt elsősorban olyan tudnivalókat: fogalmazást, levelezést, helyesírást, számvitelt tanítottak, amelyek a modern ipari termelés struktúrájában nélkülözhetetlenek voltak a magánvállalkozók számá14 A debreceni cseléd-rendszabály szövege megjelent a DE 1874. dec. 31-i számában. 15 [A debreceni ember-vásárról]: = DE 1879. jún. 5., 1882. febr. 28. 16 Hajdú-Bihar megye és Debrecen munkásmozgalmának története. (Szerk.: Tokody Gyula) — Db. 1970. 14—15. old. 17 [Iparoktatásról szóló cikkek]: = DE 1874. nov. 16., 1875. márc. 2., 9., 1877. márc. 22. 18 Szöőr József: Debrecen város iparoktatása. = Debrecen sz. kir. város Ipariskoláinak Évkönyve, 1940—41. 11. 1. 136
